Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)

8. szám

— 114 — tal képesek lettünk a jelenetek lánczolatát a betegágynál jobban kimagyarázni, mintszinte azt is, hogy némelly illy nemű esetekben miért töröltetett el pusztán az érzékenység, más esetekben ellenben a mozgékonyság is. Megismertük, kivált a pontos és serény kórbonc/tani kutatások által a kórhatárzati mozzanatokon kivűl az okfiirkészeti (aetiologiai) viszonyokat is (nevezetesen a különböző nemű extravasntumok vagy daganatok által különböző idegekre vagy azok központjaira gyakorlott nyomás befolyását , némelly szélhüdéses kóralakok előidézéséi e). En emlékezem egy, néhány évelőit általam orvosolt , körülbelül 20 éves leánykára , melly egy meghűlés következtében, ábrázata jobb felének szélhüdésében szenvedett a nélkiii, hogy a Lántaimas rész érzékenysége csökkent volna. Siker nélkül orvosoltatott ó szinte két hónapig, tarkóra alkalmazott köpölyök , kappanőr (arnica) és szoral (strychnina) által, mig végre egy pontos vizsgálat megimita'á, hogy a csecsnyujtvány inegett egy babszemnyi nagyságú, a karczcsecslikon (foramen stylomastoideum) átnyomuló űbrázatidegre nyomást gyakorló mirigy, az egyedüli oka ezen szélhüdésnek , melly csakugyan pusztán a Irganyirnak helybeli használatára rövid idő alatt elenyészett, a nélkii', hogy belsőleg valamelly űgynevezelt specilicus szer rendelletett volna. Ezen itt kijelölt okfürkéezeti mozzanatból az is kimagyarázható jelen esetben, hogy a szélhüdéses arcz érzékenységét miért nem veszité el; minthogy t. i. a hármikerideg, mint a melly az arczbani ér/.ést eszközli , a kórgerjesztő ok kórén kivül esett. Hasonló érdekes eseteket, mellyek elébb kórtarii talányok közé tartozónak , de jelenleg tisztán vannak szemeink előtt, hoztak nagy számmal szőnyegre a szeilemdus 1leli, Swan, Bellingheri és mások. Sőt azt hiszem, hogy az idegrendszer körében olly c/.élból tett kísérletekben , hogy az egyes idegközpontok befolyása bizonyos életművekre s azoknak idegeikre fölvilágittassék , találjuk egy részről annak is magyarázatát, hogy a szélhüdéses és rángásos betegségek mostani gyógytanának alakja miért lett egészen más, mint hajdan voll. Lassanként t. i. elenyésznek a hajdan minden szigorű birálat nélkül alkalmazott idegébresztők ; s az említett kóralakok gyógyításában inkább az életmüves, mintegy a kísérletekből nyert geneticus mozzanat vétetik szemügyre. Sőt