Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)

7. szám

— 109 — iránt, ha a dob mérges természetű , szükségtelenné lesz, minthogy különben is minden beszúrás beoltatik, mire a pallók szétdúlatnak , s a genygócz megnyílik, bár mit tegyünk is ellene. A hólyaghúzót s az erre következő étető szereket Ricord már régtől fogva nem használja, ezen modor fölötte fájdalmas s elpusztithatlan hegjegyeket hagy maga után. A hólyaghúzót egyedül használja még a nagyon lassú folyamatu dobnál , s ekkor gyakran igen hirtelen hat, egyik vagy másik kimenetet előidézendő. A hólyaghúzó helye kettős higanyirral kenetik be , ha megszárad az , az első alkalmazás után nyomás alkalmaztatik , de a hieany bedörzsölések is folytattatnak , akár mérges a dob, akár nem; minthogy ezen kenőcs csak oszlató gyanánt használtatik. Ha a hólyaghúzó után alkalmazott nyomás 5—6 nap alatt nem eszközli a dag kisebbedését, az egész kezelés ismételtetik. Ha még a bőr, genyedő dobnál nun nagyon másittatott s vékonyodott meg, szinte lehet a hólyaghu/.ótól segitséget várni , mielőtt bécsi tésztával stb, szétdűlatnék. Ha fájdalmatlan megkeményedett doboknál, mellyek nem megkeményedett fekély eredményei , az említett szerek semmit sem eszközlöttek ki , Ricord egy keskeny lapú kusztorát vezet a bőr alá , s a mirigyet különböző irányokban elválasztja. Az étető szerekhez, különösen a bécsi tésztához csak akkor folyamodik , ha minden egyéb szerek siker nélkül maradtak. Ollyan dobnál, melly megkeményedett fekélyre következik minden szerek, kivévén agyuladás némelly ritka eseteit , meglehetős hasztalanok és siker nélküliek. A belső higanygyógymód itt okvetlen szükséges, még is különös gyógymód gyanánt a higanybedörgölések nyomásokkal összekötve, alkalmaztathatnak. Ha a dob genyedésbe megy át, a gyógymód ugyanaz, mint amaz elsőrendű bujasenyves fekélyé, mellynek eredménye a dob. xYIinthogy a bujasenyves dob ezenkíil más mirigybántalmakkal is lehet összeköttetésben, a keserű szereket s iblanykészitményeket is figyelmünkre kell méltatni. — (Bulletin gén. de T/iérap. 1843), Dr. Török.