Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)

7. szám

— 100 — lenségek is úgy látszik ezt tanúsítják , nevezelesen az izgatás által előidézett mozgások , például a szopó mozgások, ha az ember uját szájokba dugja Mind ezek nyilván azt mutatják , hogy itt érzés van jelen , habár homályos és a tudat körébe nem jutó is ; sőt én azt gondolom, hogy a szélütés némelly eceteiben , hol a beteg álomkórosságtól lepetett meg a még létező érzékenységről meggyőződbetünk , ha a peripheriára keményebb ingert alkalmazunk, például ha valamelly részt jól megesipiink ; meggyőződhetünk pedig az arezvonalakban (mint az érzés képviselőjében) mutatkozó változás által. 2. Szembeszökőnek és ellenkezőnek kell tetszeni , hogy jólehet boncztani úton , miként Marshall Hull maga (p. 57. és 58) megvallja, nem lehet különös, az önkényfes mozgés érzidegektől különböző, excitoinotorius idegeket fölmutatni: mégis ezen élettudós azt állítja , bogy a gerinczeit állatoknál a gerinc7agyat ugy kell tekinteni, mint két különböző részből állót, t. i. az érz és önkénytes mozgidegekből öszszetett csigolyaközi zsinegekből, mellyeknek központjuk az agyban van, és a sajátságos vagy miként Marshall Hall nevezi igazi gerinczagyból , melly a beszolgáló excito-motorius és visszsugárzó vagy reflecto-motorius idegekből áll. Ivzen állításra Marshal Hall az által jutott , hogy az élő bonczolatból nyert eredményeket egész terjedelmükben alkalmazd élettani folyamatokra, s azon hamis nézetből indult ki, hogy minden önkénytes mozgásnak érzés által es/közCiltnek s azzal összekapcsoltnak kell lenni, *) Mit ezen élettudós némileg észre is vett, minthogy munkájának egy későbbi kiadásában azon vallomást teszi , hogy egésségszerü állapotban nincs sajátságos tiszta excito-niotorius ideg ; mert hogy önkénytes mozgások , nzt eszkö/.lő valóságos érzés nélkül is vannak az emberi életműzöttségben , azt núnden nap tapasztalhatjuk , senki sem fogja tagadni, bogy a menés ac'usa, habár a gerinczagyrendszer által eszközölve, önkénytes mozgás legyen, s milly gyakran megtörténik, hogy valamelly olörvendek T>jta , hogy azt, mire az élettani folyamatok kutatása, a beteg ágynál mutatkozó jelenetek elfogulatlan összehasonlításával, tanítának : egy későbbi munkában (J. W. Arnolds Die Lehre der Rcflexfunction , Heidelberg 1842) kísérletekkel látám bebizonyítva, jólehet itt sem bizonyittatik be minden kétségen kívül.