Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 6. kötet, 1-25. sz. (1844)

6. szám

— 95 — ditók közvellen hatnak az idegrendszerre, helyben nem hagyható , s hogy ezen bódítók csak akkor fejthetik kihatásukat, ha elébb a véredényrendszerbe jutottak : mégis a kéksav hatásmódjában még mindég sok ellenmondót és sajátságost tanúsít. Minélfogva Dr. Meyer Tiibingában ezen hézag betöltése végett számos kísérleteket tett tengeri nyulakon, galambokon, gyíkokon, békákon, tritonokon és halakon, a hevenyen készített Ittner- féle kéksavval , meilyek mind azt tanusirják : 1-ör: Hogy a kéksav a behatás helyén bénitólag hal a vele érintkezésbejött perrphericus idegekre, az az elnyomja az által az érzést és mozgást , s torlódásokat okoz és szaporodott elválasztást (ez különösen a száj részein észrevehető). 2-or: Hogy csak akkor hat a kéksav, ha az edényrendszerbe fölvétetik. Leköttetvén ugyanis a szív nagy edényei nem nyilvánította hatását mind a mellett, hogy a periphericus idegek összeköttetése a központtal háboriftatlan volt, s csak miután a vérkeringés ismét visszaállíttatott, köszöntött be a kéksav hatása is. 3-or: A kéksavvali hirtelen meggyilkolás egyátalában nem olly villámsebességü , mint azt elébb tartották (legtöbb esetben csak másfél perez múlva történik meg). 4-er : A kéksavvali megölés a sziv elbénitása , szélhüditése által történik a vérből (szinte egészen olly formán mint a levegőnek visszerekbe történő befúvása által), niég pedig mindég csak körülbelül fél perez múlva , melly idő alatt annak a szívhez kell jutni. Ilogy a kéksav távol helyezett részekre vagy közvetlen magára a szivre alkalmaztatik- e, az mind egy. Hogy ezen szivbénultság a kéksavval vegyült vérnek szivre történő helybeli hatása által támad, s nem pedig az idegrendszer középpontja bántalmának követköztében, azt bizonyítja egy oldalról a szinte pillanat alatt történő elbénulása a szívnek, ha a méreg a tüdőkre alkalmaztatott, más oldalról pedig mind azon jelenségek hiánya, meilyek az idegrendszer megmérgezését kisérni szokták. A hüllők (amphibia) mellyeknél a sziv munkássága valamivel kevesbé szükséges az