Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

17. szám

- 258 előtt valahára kitárni, mind azon szapora jótéteményeidért , mellyekkel engem tanuló koromtól fogva egész mostanig halmozni méltóztatál j mert te vagy azon nemes férfiú, ki a tanítványnak hibáit kegyesen elnézed , jó indulatu szándékát pedig tettekül számitád be, — te vagy azon nemes férfiú, ki nemcsak lelkesítő szavaiddal, de ragadó példáddal is serkented a törekvés mezejére; — te vagy azon kegyes férfiú, ki engem csüggedőt biztos ótalmadba venni sziveskedel, s te vagy végtére azon lelkes férfiú , ki óriási akadályok közt a honban eddigelé alig virágzó tant honosítani, engem tanárává ajánlani, s ime be is igtatni kegyeskedél — mind ezen sok jóért hálámat tényekkel óhajtóm bebizonyítani, s oda irányzandom szívvel, lélekkel igyekezetemet , hogy senki ne háboríthasson azért szemrehányásokkal, hogy reám pazariád kegyeidet, oda törek^zendem minden erővel, hogy soha se légy kénytelen reám alkalmazni a szent irat eme komor szavait: „Bizony bánom, hogy embert teremtettem." — Mig pedig tettekkel bizonyíthatnám be legjobb szándékomat , addig is engedd meg , hogy rövid és őszinte szavakkal elmondhassam: Isten áldjon meg titeket tudományunk ingatlan érdemes oszlopai , tisztelettel üdvözöllek benneteket , s midőn a zsenge tudományt pártfogástukba ajánlom, arra kérlek egyszersmind, hogy ne talán kevesbet Ígérő csekély személyemet, hanem a sokat jelentő fontos tudományt vegyétek figyelembe! „Hosszú a művészet, rövid az élet" mond Hippocrates. — Ez eszméből kiindulva mellőzöm a szónokok bevezetési szószaporitásait , s kerülve a gyümölcseikkel adósan maradott czifra virágokat, egyenesen a dolog velejéhöz fogok, melly abban áll, hogy összejövetelünk czélát, s az általam tanítandó tudomány hasznos mivoltát adjam köz tudomásul. Összejövetelünk czéla az , hogy köz részvéttel örvendjünk , midőn tanúivá válunk az édes hazánkban keletkező haladás egy új nemének : mert egy új és a közjónak számtalan gyümölcsöt termő tudomány csemetéje