Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)
4. szám
— 66 — ség már tovább nem terjedend, Ezenkül az orvosok meggazdálkodhatnák az arróü vitatkozást , hogy váljon vagyunk e birtokában egy különszernek (specifieum) a bujasenyv ellen sőt ez esetben szükség sem volna illy szerre, mert az első rendű bujasenyves fekély magára hagyatva bizonyosan dobot idézend elő, s ez elgenyedés által a beteget megóvandja a többi bujasenyves bántalmaktól; mit azonban a tapasztalat tellyességgel nem igazol. Mi a második gyógyelvet illeti, hogy t. i. fejlődő dobnál az eloszlatás! kísérleteket mind addig kell folytatni, mig abban hullámzást veszünk észre, ez elvitathatlanul helyesebb elv, csakhogy ezen gyógyelv második részére nézve nem vagyunk egy véleményben, melly szerint t. i. a kezdődő hullámzásnál azonnal a fölnyitáshoz kell folyamodni. Nekem legalább több eseteim voltak, hol a betegek a dob fölnyitásáról még csak hallani sem akartak , s az állhatatosan folytatott kiüritő gyógymód által sikerült a dolgot oda vinni, hogy a dob föl nem fakadt; hanem a mirigy egy ideig túltengéses (hypertrophicus) állapotban maradt, a nélkül hogy ezért a beteg több évek múlva is valamelly másod rendű bujasenyves bántalomtól lepetett volna meg; s e tekintetben csak a Kopp azon állítása által vezettethetnénk tévútra, hogy a bujasenyves méreg 30 évig is lappanghat a testben , melly véleményben azonban én legalább nem osztozom. Gyógymód. Mielőtt a bujasenyv belső s átalános gyógymódáról némelly nézeteket szigorú vizsgálat alá vetnék, az első rendű bujasenyves fekélyek, mint szinte a dobok helybeli gyógymódáról is, bocsátok némellyeket előre. Miként már fönebb is emlitém, az orvosok régebben, sőt még ma is, ezen szó által bujasenyves méreg és ragály (contagium) oda hagyták magokat csábittatni, hogy azoknak gyógyításánál (mellőzve minden egyébb , a fekélyek gyógyításánál tapasztalat által igazolt, s a fekély különböző jellemétől s annak érzékenységének különböző fokától kölcsönzött gyógyszabályokat) egyedül a méreg szót tar-