Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

24. szám

— 383 — ránt sem jogosítanak bennünket azon véleményre, hogy gyuladásos agybántalom ment előre. Mert 299 hullában 172-szer találtafolt savó az agygyomrocsokban. — Ezek közül 123 esetben tetemes savóömleny , 43-ban ezzel tüdőgiimők (20szor májosodás) 36-ban májosodás, tüdőgümők nélkül, 7ben az egész tüdők husanyossága (carnilicatio). Es igy 123 eseteiben az agygyomrocsokbani tetemes savóömlenynek, 28-or volt a halál oka a tetemes tüdőbántalom. Ezenkül a mellkasban 14-szer , a szivburokban 61-szer , a kasüregben 10-szer találtatott savó, s részletes tüdővizeny 39-szer az agygyomrocsok vizkórában ; s egykorulag 42-szer találtattak gümők a lépben. A szóbani kór tehát ritkán önálló, s azt egyes életmüvek különféle változásai előzhetik meg, így tehát minden huzamos ideig tartó lázas betegségek eredményezhetnek savós kiválasztásokat, s az agygyomrocsok forró vizkóra jelenetei megett, sok gyermekkori bántalmak lappanghatnak. Továbbá gyakran nem találunk savót az agygyomrocsokban, jólehet az életben jelenvoltak a forró fejvizkór jelenségei. Ezek után kóreseteket tesz közzé szerző azon fontos kérdés megfejtése végett: váljon a tiszta agylob s a forró fejvizkór protopathicus tekintetben egy és ugyanazon bántalom-e? v agy a keltőt egymástól megkülönböztethetni. Ezen 4 gyermek erős testalkatú volt, s betegsége előtt jó egésséggel birt. Mindegyiknél külső behatás volt a kórok. Az agylobnál az ok hatása közvetlen volt; nem igy a forró fejvizkórnál; hanem ennél heveny májosodás találtatott a bal tüdőben egy esetben, a másikban pedig savó a szivburokban és forró gümők a lép— ben ; s ezen leletek a külső alkalmi okkal nem voltak összeköttetésben. Sem az agylob , sem az agyvizkórra nézve nincs pathognomonics kórjel: mindazáltal a két kór jelenetei lefolyásában lényeges különbség van. Az agylob eseteiben mindjárt az esés és mindjárt a napszúrás (insolatio) után , a forró fejvizkórban pedig csak a kór vége felé áll elő a kábultság és öntudathiány. A protopalhicus forró fejvizkórban mindég lassanként fejlődnek ki a jelenetek, enyhülésekkel; az agylob és agyhártyalob pedig sebesen s föltartóztathatlanul foly le, rángások, reszketés , az érzéletmüvek s a bőr túlságos érzékenysége mind a két alaknál helyt talál, de az első nem ritkán hiányzik a forró fejvizkórnál. Itt a csodálatosság,