Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

24. szám

— 377 — Ő mindég szilárd volt, gyakran szigorú , de soha sein hajt­hatlan , mert az igazsággal s kötelesség érzetével olly jó in­dulatot csatolt ö»sze, melly az elkövetett hibákat megbocsá­tani engedé. Habár néha hidegnek 8 keménynek tetszett is, szive még is tele volt hévvel a nemes és magasztos iránt; sza­vai mindenkor ismét néhány engesztelő szózat által szelídül­tek , mellyek a történtek elfeledését tanusiták. Folytonos tö­rekedése volt magával mindég tisztában lenni , és maradni, mi­nek szép gyümölcse volt a derültség, jókedviiség s vidám szeszély , mellyel kis társaságokban , mihelyt a formalitások, mellyek mindenkor ellenére voltak, nem korlátozák , s bará­ti körében , kikhez föltétlen bizodalommal viseltetett, igen örömest mulatozott. Hizelgés mit másoknál is gyűlölt, soha sem jött ki ajkain ; kevély soha sem volt, sőt inkább leeresz­kedő mindenki iránt, ínég alattvalói iránt is. Az igazság sze­retete kifejezéseiben sok kellemetlenséget éreztetett vele. De ő inkább kárt szenvedett, mintsem hamisság által szeplőtlen becsületére homályfoltot vont volna. Igazi vallásossággal és erényességgel, melly méltó lett volna a hajdankor sajátai kö­zé tartozni, mindenkor szerényen élt, s azon pillanatban, mellyben a szerencse neki mosolygani kezdett, feltartóztatá a halál pályáján , a nélkül, hogy az élet kellemeit éldelhette volna; a nélkül, hogy valamit mást mint aggodalmat s fárad hatlan szorgalmat ismert volna. Élénk ösztön a közjót elő­mozdítani, igénytelen jótékonyság, munkás részvétel mások szenvedelmei iránt, s gyöngéded elismerése a barátságos baj­iamoknak jellemzék az elhunytat, mint embert. Szóval Krie­ger egy valódi jeles, kitűnő, tiszteletre és sok tekintelben kö­vetésre méltó férfiú volt. — Mint orvos fölvilágosodott volt és ment minden scepti­cus egyoldalúságtól, minden előítélettől. A helyes és igaz iránt tudományában s mesterségében vonzalma volt s 40 év lefolyta alatt gyakorlati tapintatot szerzett magának betegei gyógyításában ; minden durva empíriát megvetett , a inkább arra törekedett, hogy az észképi nézeteket a lefolyt száza­dok tapasztalata által érvényessé tegye a tapasztalati tudo­mányban ; a körülményekből és jelenetekből a betegség lénye­gét azonnal ki tudá emelni, a kórjelekben minden kétest és csalékonyt megvizsgálni; az eseményest a lényegestől meg-

Next

/
Thumbnails
Contents