Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)
20. szám
— 317 — tént tudósítás Demonceau.v által, melly ellen szerző ellenvetéseket emelt. — 25. A harmadik időszakot (1807-től fogva) kezdek Autenrieth és Wallher (1810) a valódi glaucomák bonczolatával ; ők az elsők, kik ezen betegség valódi fészkét az edényhártyában álliták meg. Beer adott először tökéletes leiratot fzen kórrul. 183l-ben Canstatt és Sichel fontos lépést tettek a glaucoma természetének további fölismerésére ; megmutatván , hogy az edényhártya szinének megváltozása s a lencsének vagy üvegtestnek barna színezete a valódi oka annak, hogy a szem fenekén zöldes homályoaodás van jelen ezen betegségben , nem pedig az üvegtestnek zöldes homályosodása. 1837-ben megmutató Sichel hogy a barnává lett lencse ezen zöld szín támadására nagyobb befolyást gyakorol, mint az üvegtest. 26. Ha mind a mellett, hogy a minden oldalról összekerült boncztani látleletek egymással megegyeznek , még is hitelt érdemlő , tekintélyes és tapasztalt férfiak a fírisseau véleményében maradnak; ha Wallher , midőn Sichel nagy szánakozására elébbi véleményét elhagyja , a glaucoma fő kórjelét láttani csalódás hatásának tekinti ; ha végre más kitűnő irók (Chelius és Schroeder, Van de Kolk) a glaucomát úgy nézik, mint kórjelét az edényhárlya festanyaghiányának, vagy az edényhártya alatti vizömlenynek : ezen különböző véleményeket s tévelygéseket csak azon körülménynek kell tulajdonítani , hogy az említett szerzők nem tettek elég számú hullavizsgálatokat minden lehető pontossággal és óvatossággal, s különösen, hogy nem volt elég alkalmuk egykorulag s gyakran mind élőkön mind holtakon olly szemeket vizsgálni, mellyek ^laucomában s mág kérdéses betegségben szenvedtek. Sichel nem ajánlhatja eléggé, hogy a glaucomatosus szemek boncztani vizsgálatánál az átlátszó médiumokat és hártyákat egymástól el kell választani s elkíilönözve vizsgálni a legnagyobb figyelemmel, még pedig mielőtt a rothadásos megoszlás beállott. 27. Ha a némellyek által igen elhanyagolt történeti tanulmányok fontosságát, mások a tulságig kíenielék , s azok nem vezetnek mindenkor olly eredményre, melly a pontos kutatásnál elkeríilhetlen időveszteséget kórpótlaná, legalább azon