Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)
18. szám
— 275 — tatógyök pézsma, bíízaszat a rohamokat el nem háríthatnák. Dr. Rechnitz. Ha ezen bajrul a sokfele orvosi véleményeket megolvassuk , nem igen nyerünk biztos alapot. Millar és Wichmann ideges betegségnek tartották azt, Kopp kedesz bajnak vélte lenni, Albers tagadta ezt, mert nem ismervén ezen életműszernek valóságos hatását, kórtanárul sem tudhatunk semmi biztost. Puchelt szivgyuladásnak véli lenni a Millar-fele asthmát. Előadó ezen bajt angolkóros s mirigyes egyénekben s nedves hideg idő alkalmával látá főkép támadni. A gyógyításban pézsmát, bűzaszatot s bőringerlőket jó haszonnal alkalmazott; talán czélirányos volna , ha ezen betegséget mint veszélyes ala* kú váltólázat gyógyítanánk. Dr. Oesterreicher Millar-fulladozást ugyan nem látott, azonban nem gondolja, hogy ezen láztalan , ideges rohamokban feltűnő s görcsös érütéssel csatlakozott bajt hártyás gőggyuladással lehessen összebonyolítani. Dr. Grosz Fridrik több iily es fulladozást tapasztalt s gyógyított, a betegségben elholtakat szigorú kórboncztani vizsgálat alá veté, s ezen vizsgálat következtében mondhatja , hogy ön meggyőződése szerint az asthma Millari nem eredeti, hanem másodlagos s pedig agybánfalombul fejlődött betegség, legközelebbi időben egy gyermeket nehézkóros rohamokkal csatlakozott váltólázban kínallai szerencsésen orvoslott, melly azonban később valami 3 hét múlva asthma Millariba esett. Ezen betegségben előadó minden szerek közt a pézsma nagy adagaitól legtöbb hasznot látott. Dr. Schlesinger már több idő előtt adott elő esetet, hol egy gyermekben a petealakú lik nyitva maradt, bizonyára szükséges hogy az asthma Miilari eseteiben pontosan vizsgáltassék meg, nincs- e iliy vagy más szívbaj jelen. Előadó a pézsmát Millár-fulladozás főszerének nem tartja , s véli, hogy az eset különbsége szerint különböző szerek használandók. Dr. Wagner János olly alakú esetet, millyet Wichmann leír, egyet látott, s azt pézsmával szerencsé16*