Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

17. szám

— 264 — IV. Toldalékul a csont s az edényrendszer fontos korainak leleplezése, mind a kórboncztan hasznos szüleménye. — Ezen újabban megvizsgált és leirt bajoknak a hullában történő megismerése azon hid, melly a kóroknak élőkben lehető megismerésére vezet, a kórisme megint azon ösvény, melly a gyógyításra viszen. Bár a kórbonczfanba beavatott gyakorló orvos azon szempillantásban, hol valamelly új nyavalyát fölfedezett, nem fog mindég gyógyszert rendelni tudni, de a többi gyógyász fölött mégis azon érdeme van , hogy kétes esetben nem nyújt hathatós orvosságot, ne hogy a természet gyógyerejének működését vak buzogtában elrontsa, s midőn akár régi akár új bajban gyógyszert rendel, mindég szigorúabban választandja azt meg. Ugy van uraim sokat nyerni a kórboncztannal, azt nyerni t. i. mit a mértannal , szemes lesz az ember és vigyázó. Analógiákra, inductiókra szoktatja elméjét, még pedig ollyanokra, niellyeknek alapja szemmel látható, kézzel fogható, sőt füllel is hallható. Szemessége az orvosnak nemcsak a hullára , de a betegre is , s végtére — mint előbb említém — a gyógyszerek szoros vizsgálatára is kiterjeszkedik. így tűnnek elő p. a kórboncztan élesítette fürkész elme dicsőségére az elevenben csaknem mathematical bizonyossággal végrehajtott tüdő- és szívbajok megismerései , mellyekhez — mint tudva van — kopogtatás és hallgatódzás által juthatni. S ne gondoljátok valahogy uraim ! hogy a tüdő- és szívbajok szoros kutatását csak a fölkapott divatnak pártolásából érintem , és emelem is ki, korántsem , mert a kórok szellemét (genius epidemicus) kivévén, semmi divatnak nem hajtok szolgailag fejet — nem — épen nem — hanem az elfogulatlan és számlálhatlan észrevételek tanúbizonysága az, mi a mostanság jobban méltánylott sziv- és tüdő nyavalyáira figyelmeztet, s illy figyelemre ösztönöz, miután tudva van, hogy ezen bajok számos betegségben fő, vagy mellékes okul vörös fonalkint szövődnek által.