Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

10. szám

— 118 — által a természetet kívánta utánozni. A bódítók csak a tiszta ideges rohamok ellen alkalmazandók , azonban illy esetben jobb a szénsavas vaséleg. Dr. Joffe szerint a betegség három idó'szakra való fölosztása nincs elegendően megállapítva. A szalamiasó a betegség elején alkalmazva rósz hatású, mert a takonyhártyát izgatja. Dr. Rechnitz szerint a görcsös hurutra nézve az orvosok nézetei az uralkodó iskolák szerint különböztek. A csorvaellenes (antigastricus) gyógymód Stoll által alkalmaztatott; Lentin szerint a betegség lényege idegbántalom , Hufelanda tüdőgyomorideg bántalmának vallotta, Marcus s a franczia iskola a hörggyuladásban keresték a kór alapát, Girtanner váltólázféle bajnak tartotta, s kínával gyógyitá; ezen vélemény alaptalanságát már Huxhám és Stoll bizonyitá. A vélemények s a betegség ellen javaslóit szerek különbsége a görcshurut járványainak különbségétül függ. Előadó is több szert egyes járványban hatányosnak tapasztalt, melly másnál hasz. talan volt; az utósó idei görcshurutot legjobb sikerrel burgonyavonattal (extract, solani tuberosl) gyógyitá, Dr. Flór. A görcshurutnak egyes időszakait pontosan megkülönböztetni nem mindég könnyű, mert egyik a másikba csak halkkal megyen át. Ha az izgatott állapot lobellenes gyógymódot, vagy ajelenlévő csórva hánytatót követeltenek, leginkább illyenkor láta a görcshurutban , mint mellgyomorideges (pneumogastricus) bajban sikeres következményeket , különben a legjobban magasztalt specificumok sem lévén különös hatásúak. Ezen betegseget ragadósnak tartja s látott 50 esztendős egyént, ki benne szenvede, néhány tapasztalatai szerint kétszer is kaphat ember görcshurutot. Második időszakban mérsékelt korlátok közt Aulenrieth kenőcsét, a harmadikban pedig, ha a rohamok kiszabott időben jőnok vissza, a kínát alkalmazza. Dr. Sauer. A kanyaró és a görcshurut közt, úgy látszik , nagy hasonlatosság létezik ; ugyanis a kanyaró ragadványbul támad, életében egyszer lepi meg az em-