Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 5. kötet, 1-25. sz. (1844)

8. szám

— 4 118 — véleményes eredete, hanem inkább gyógytana foglalkoztasson engem ez úttal. Azon szerek , mellyeket a hártyás torokgyik ellen használunk, az édes higany, hólyaghúzók s hánytató. Ezek czélszerüsége feló'l, azt hiszem az orvosok egyhangú véleményben vannak ; de nincsenek a helybeli vérbocsátásokra nézve. Mind azon gyuladásoknál, mellyek kiizzadásba végződnek , fölöslegesek a vérbocsátások , ha nem ártalmasok. Hiszen az edények önkényt megszabadulnak, még pedig ezen bajban túlságosan is , az összegyülemlett képződékeny anyagtól, s főleg a vérnek azon alkatrészétől, melly a lobos állapotot jellemzi, t. i. a rostonyától (fibrina). Idejárul még, hogy a gőg takonyhártyája a külbortó'l kevesedényü porczok által választatik el. Úgy tetszik ennélfogva nekem, hogy azoknak alapos okaik vannak, kik a helybeli vérbocsátásokat hártyás torokgyiknál elvetik. Valószínű azonban, hogy a betegség kezdetén, mikor még kiizzadinány nincs jelen , 6 — 8 —10 nadály alkalmazása hasznos. — A legcsekélyebb hurutos bántalomtól a legélénkebb hörglobig, képes a hörgők takonyhártyájának minden fokozatú izgatottsága, akár idiopathice akár sympathicae támadjon , gyakran , kivált a serdülési korszakban olly élénk edényműködést előidézni a hörghártya valamelly részében , bogy a kitágult edényekből a vér kiömlik s erős köhögés által kiüríttetik. Midőn az edények ekként tartalmuk egy részétől megszabadulnak, a torlódás önkényt elenyészik. Ezen vérköhögések soha sem alapulnak gyuladáson; miként megfordítva hörgiobnál vannak ugjan véres csikókkal jelölt kiköpések , de vérhányás soha sincs. Az adynamicus tüdővérzéseknek, mellyek az edények zsongtalansága által föltéteztetnek , példányai láthatók sülyos (scorbuticus) betegeknél. Azon takonyhártyának , melly a légcső ágait s legfinomabb ágozatait bevonja, gyuladásos bántalma — hörglob — a vérkészitést egészen meggátolja a hörghártya tetemes részében, mi által, miként az akadályozott vérkeringés által is, a legveszélyesebb betegséggé válik , mellyek csak az emberi nemet megtámadják. Jellemző kórjelei ennek a fájdalmatlanság , köhögés, nagy nyomás érzete a mellen, igen sebes, puha s kis érverés, s folyto-