Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)

15. szám

— 262 — aránylag igen rövid és vékony, s néha legkisebb erőszakra is elszakad. Soha sem fészkel igen messzire a végbél nyílásától , hanem rendesen a két zárizom között. A takonyhártyát azon a helyen, mellyen a pöfeteg fészkel szerző soha sem találta szerkezetében megváltoztatva. Szerző a végbélpöfetegeket takonyhártyapöfetegeknek tartja az az ollyanoknak, mellyek a kiszorult, földuzzadt s taplóssá vált takonyhártyából erednek. Ha a pöfeteget ujai között összenyomja az ember, véres takony szivárog ki belőle. Stoeber az általa orvosolt pöfetegeket vastag falú erszényeknek találta , mellyek egy esetben vérrel , más esetben takonnyal voltak tele , más esetben isnrét üreseknek valának. Valami kőkemes elfajulás sohasem találtatott bennök. A végbélpöfetegek a nélkül hogy veszélyes bajok volnának, még is némelly bántalmakat idéznek elő, miként a fönebbi kóresetekből láthatni, t. i. mind helybeli szenvedelmeket, mind átalános zavarokat. Szükséges tehát őket eltávolítani ; olly körülményeket is lehet azonban képzelni , hogy a kocsány elhervad és elszakad , vagy pedig a kemény s erőszakkal lefelé nyomnló mancsok által kivettetik; mindazáltal mindég tanácsos azt minél elébb eltávolítani, mi égetés, lekötés vagy kivágás által történhetik meg vagy lekötés és kivágás által egyúttal. A fönebbi kóresetekben mind ezen műtételi modorokkal tétettek kísérletek, sezeknek eredményéből kiviláglanak azon okok, mellyek szerzőt arra birák hogy elsőséget tulajdonítson a lekötéssel párosult kivágásnak. Részletesebb tanitást ezen tárgyról kissé tapasztalt sebészek e helyen nem igénylendenek s nem keresendenek. — (Gaz. med. de Strasbourg) Dr. Török. Kivonatok idegen lapokbul és munkákból. Kór- és gyógytudomány. Nézetek a hánytatok ismétélt alkalmazásáról kifejlődött hártyéis torokgyíknál. Dr. Marotte rövid idő alatt három hártyás torokgyikot szerencsésen gyógyitott meg hánytatok methodieus alkalmazó-