Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)
1. szám
— 16 — tek, kivévén a szélhűdés kórjeleit. A genyedés és sarjad/ás jó renddel mentek, a kötéseket naponként kétszer kellett megújítani. Az üterek kötései levétettek s a seb csakhamar annyira megkisebbedett, hogy a sebszélek szinte egymást érték. A hegedés pokolkőveli illetés s angol ragtapaszok által mozdíttatott elő s 22-kére annyira előrehaladt , hogy a hegjegynek csak fölső harmad részén maradt egy lencse nagyságú hely nyilva , melly halvány s/.inű volt, s belőle időről időre színtelen folyadék szivárgott. Ez fölváltva égettetett pokolkővel és dárdanyvajjal s oszlató-balzamos kenőccsel és highalvagolvadékkal kötöztetett, s végre hegedésre hozatott. A gyógyítás vége felé az utósó előtti zápfog húzatott ki, minthogy a beteg gyakran fogfájásról panaszkodott s attól lehetett tartani, hogy ezen inger által visszaesés idéztethetik elő. A hegjegy nem volt éktelen, hanem mindenütt egyiránt tömött, anélkül, hogy kemény és csomós lett volna, s környékén semmi gyanús sem tapasztaltatott. Hosszasága 7*j 2 szélessége pedig a fül alatt 1 hüvelyknyi volt. A halljáratbani daganat kisebbedett s a szélhűdés jelei is csekélyebbek voltak. A műtett ezek szerint éktelenségétől megszabadíttatván a kórházból elbocsáttatott, s a gyógyulás eddigelé állhatatos volt. A kiirtott gyurma hosszúkás kerekded volt, egy fontot s két latot nyomott, s számos kerekded kitünöttségekből állott. Ezeknek falai hoszszas sejtszövet által valának összekötve , s bizonyos mélységig szét lehete azokat választani, a nélkül hogy a dag üregébe juthatott volna az ember. Ekkor azonban észre lehetett venni, hogy mind ezen tekék kocsáriyoknál fogva vannak öszszeköttetésben , mellyek kehelyképüleg tágulának s lassanként ismét szükülének. Legnyilvánosabb volt ez a dag fölső hátsó részén, hol a már említett kocsány a dagba ereszkedett, tetemesen kitágult s tekeképü üreget képezett. A kikészített dag ennélfogva karélyosnak látszott. Az egész anyag rostos kártyavastagságu tömlőbe volt zárva, melly a már leirt kocsány rostos hüvelyének közvetlen folytatása yolt , s benne agyállományhoz hasonló velőanyag találtatott , mint a föoebb leirt kocsány hüvelyében. Hogy ezen kiirtott dag a velőtaplóvá alakult fiiltőmirigy volt , arról senki sem fog kétkedni, de a felől méltán támadhat kétség, hogy micsoda képlet szolgáltató a dag kocsányát. Szerző azt hiszi hogy ezen kocsány nem
