Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)

1. szám

— 13 — eszköziend. Miután azonban ez meg nem történt, különböző időkben fölváltva helybeli vérbocsátások, szelid oszlató s izgató kenőcsök, borogatások stb. alkalmaztatának, a nélkül, hogy a daganat kisehbedett volna. Sőt ellenkezőleg , kivált a nadályozás után mindég növekedett, s kerekded alakot öltött magára, ügy hogy a beteg többé semmi gyógymódról sem akart tudni, hanem a műtéteit ohajtá. Vizsgálat alkalmával a daganat kis gyermekfejnagyságunak találtatott, melly a jobb oldali csecsnyujtvány árkát egészen betölté , a fülgombától az állkapocs mellső harmad részéig terjedett, egy oldalt a járomképü, más oldalt a csecsképü nyujtvány fölé emelkedett. A szenvedő oldali fül hátra- s fölfelé nyomatott, s a halljárat alsó fala a daganat által ügy fölnyomatott, hogy abban egy emelkedettséget lehetett észrevenni, melly által a járat inkább egy ferde hasadékká alakult át. A daganat hosszúkás volt; sok kerekded kitiinöttségek , s ezeknek megfelelő mélyedésekből állott, szinte mindenütt egyaránt feszültnek találtatott, de nem volt mindenütt kemény, sőt sok helyen lágy, A dagot fedő bőr szerkezete és szine szabályszerű volt, s nem is nőtt a daghoz, minthogy félrenyomathatott. Atalában a daganat kevéssé volt mozgékony; s csak a széleinél s alsó részénél lehetett azt ujak segélyével kissé fölemelni, mi a közbülső s fölső a csecsnyujtvány árkának megfelelő részen nem volt lehetséges, mikből méltán lehetett gyanítani hogy a daganat igen mélyen fészkel. A közérzet jó volt. Mind ezen körülmények megfontolása után a dag fültőmirigy velőtaplójának nyilváníttatott s egyedüli segély gyanánt a kiirtás ajánltatott, mire a beteg azonnal reá is határozta magát. A műtéteit SchwÖrer tanár vitte véghez következőleg: a beteg hanyat fektetett kissé fölemelt föltesttel, s feje oldalvást helyhetett hogy a műtevő minden oldalról hozzá férhessen a daganathoz. Ekkor először is két körkörös (ellipticus) vágás tétetett s a közbül eső bőr eltávolíttatott, azután a dag kifejtéséhez látott a műtevő mégpedig először az arcz felöli oldala szélén, onnan le- majd föl- s hátra felé s legfölül mint legveszélyesebb helyen legutójára történt a kifejtés. Különösen nagy vigyázat igényeltetett a műtétei alatt, s a dag nagy része az ujak s szikenyél segélyevei választathatott el, ügy hogy főleg a mélyebben fekvő rész elválasztásánál nem volt szükség kusz-