Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)

12. szám

— 209 — Ideg fájdalom az állkapocsideg egg darabjának kivágása által meggyógyítva. Egy 50 éves nő egész a közelebb lefolyt évig egésséges volt. Leszámítván egy arczorbánczot s a fogfájás ismételt rohamait , csak egyetlenegy súlyos betegségben szenvedett, mellybe egy gyermekágya alkalmával esett. Egy évvel ez előtt elmaiadt nála a havitisztulás, s erre csakhamar gyakori fogfájástól kínoztatott. Kezdetben a fogfájás rohamai 6—7 napig tartottak, s szinte annyi ideig tartó szünettel váltattak föl, melly után újólag hasonló roham következett stb. mig végre ezen egyes rohamok annyira megközeliték egymást, hogy a szegény nő egy napig sem volt egészen szabad a fájdalmaktól, gyakran pedig egy nap több rohamoktól is meglepetett. Azon véleménynél fogva hogy ezen fájdalmak egy odvas fogból veszik eredetűket, a szegény nő ezen fogát kihúzatá, mi által azonban a fájdalmak tetemesen nagyobbodtak. — Erre más nemú segélyt keresett, de minden kenőcsök, nadáíyok , tapaszok stb. daczára a rohamok minden nap gyakoriabbak s fájdalmasabbak lettek. Ennélfogva november 16-kán a Santa Croce kórházban keresett menedéket. Dr. Zambonini a nőt a fájdalmaktól szabad időközben igen egésséges tekintetúnek találta az arcz pirossága és melegsége szabályszerű volt, 8 az egyik fele a másikhoz annyira hasonlított, hogy lehetetlen volt eltalálni, mellyik legyen a fájdalmas oldal. E mellett minden működések rendesen történtek, Ha ellenben a roham beköszöntött , az egész arcza piros lett; a szenvedő oldal izmai olly erősen összehúzódtak, hogy a szája az egyik oldalra íintorodott el. Az álla jobb oldalára kézzel történt erős nyomás csilapította egy kissé a rettentő fájdalmakat. Illy rohamokat több ízben szenvedett a beteg naponként, s legkönnyebben beköszöntöttek azok, ha száját fölnyitó s állkapcsát mozgatá beszéd vagy rágás közben. Ha egyszer kimerittetvén elaludt, ezen álom nem soká tartott, mert egy roham által ismét fölébresztetett. A beteg előadása szerint a fájdalmak mindenkor az állkapocs egy és ugyanazon helyén kezdődtek t. i. azon a helyen, hol az állkapocsideg kijő az állcsúcslikból (foramen mentale) azután sugarasan terjedtek el a szomszéd re'szeken s is-