Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)
11. szám
— 200 — ta, különösen forró fejjel, körülirt pirossággal az arczán,zavaros nedves szemekkel, merő nézéssel, tágult látával; fejét a beteg mélyen fúrta be a párnákba, karjait, lábait ezélyelhányta, érverése szapora volt, légzése lassú s gyakran sóhajokkal félbeszakittatott. A beteg gyakran hirtelen fölkiáltott, igen sokszor hányt, a széklefétel s hűdkiürités visszatartatott. Z. a betegnek nadályokat, édes higanyt s fejére hideg borogatásokat rendelt; mind a mellett a betegség 10-dik napján átalános rángások állottak be, ezek után öntudat hiánya és álomkórosság, a kitágult láták tökéletes mozdulhatlanságával; a fölkiáltás mindég gyakrabban s élénkebben történt; a székletételek s vizelletkiüritések szinte egészen elmaiadtak. Ezen kórállapot mintegy 6 napig körül belül változatlan maradt, ekkor csekély javulás következett, de a melly csakhamar tetemes rosszabbulással s derinenetes görcsökkel váltatott föl. Miután a javallott s elkezdett gyógymód (édes higany jalapgyökérporral, higanybedörgölések , hólyaghúzók , nadályok , hideg borogatások és leöntözések a fejre) semmit sem használt , szerző a Röser által ajánlott hamiblaggal tőn kísérletet, két obon vizfcen egy nehezéket olvasztván föl s ezen vegyitékből minden 2 órában egy theás kalánnal adván. Lassanként a nyelés könnyebbült, a fölkiáltások nyögéssé, siránkozássá változtak , a vizellet gyakrabban s bővebben ürittetett ki. A hamiblagolvadék megerősittetelt (2 nehezék két obon vizre). Ezen szer használata után ötöd napra (a betegség 25-dik napján) igen nagy mennyiségű kékesszürke takony ömlött ki a beteg orrábul s egykorulag több rendbeli bő, sötétbarna, pépes székletételek következtek; s a vizelletelválasztás is szembeszökő bőségben történt. E mellett a beteg hátán kelisalaku küteg támadt s a nyakszirtra alkalmazott hólyaghúzó helyén bő genyedés állott be. Ekkor a láták mozgékonyak lettek , a beteg nyugalmas lett, s az imént szélhüdéses karjait ismét képes volt használni, s a javulás folytonos orrbóli kifolyás mellett szemlátomást ment elő a telyes fölgyógyalásig. — (Hamburger Zweitschrift für die gesammte Medicin.) T. Pesten, Szervitapiaczon 442-d sz. alatt.