Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 4. kötet, 1-25. sz. (1843)

7. szám

- — 128 — baj folytonosan növekedett, úgy hogy juliushó közepén a gyermek valóságos siketnéma, de nem hangtalan lett; minthogy gyakran sajátságos siralmas értetlen hangokat adott magából, ezentúl egy értelmes szótagot sem lehetett belőle kivenni. Ekkor egy más sebészt hivattak. Ez narancslevél- s mirha Iibatoppforrázatot (inf. chenop. ambrosioid.) rendelt káforral, emelkedő adagokban, káforos szappankenet bedörgöléseket, később hánytató borkőirt a nyaka oldalaira. De a káforos vegyitékre csakhamar reá űnt, a hánytató borkőir által okozott pattogzatok élénk fájdalmakat okozának , s ezzel, miután ezen szerek egy hétig tartó használata után javulás nem következett , a gyógyitással újólag fölhagytak. A leányka már most szüntelen ágyban feküdt s csak a ezékletételek végett ment ki a ház melletti árnyékszékbe. Augustus végén a szomszéd házban lévén foglalkozásom, a gyermek annya ez alkalommal arra kért, hogy nyomorú gyermekét látogatnám meg. A leánykát ágyban fekve, elsoványodva találtam, arcza halvány szinú volt, szemei körül kék karikák látszottak, a láta rendes állapotban létezett; az arc/izmok folytonos rángások között mozogtak , légzése kellemetlen szagú, nyelve vastag fehér takonnyal volt bevonva, s a gyermek gyakran rövid sajátságos orditáshoz hasonló hangokat adott. — Igy tesz ez 6 héttől fogva folytonosan , éjjel és nappal, inondá az annya. — A légzés szabályszerű volt, a has nagy és feszes , a belek tartalma úgy látszott sok. Az étvágy az anya előadása szerint igen változékony volt, most farkaséhtől kínoztatott, majd ismét undorodott az ételektől; a székletételek rendetlenek voltak , most 2—3 napig sem volt, majd ismét naponta 2—3-szor ; ezeknek minősége soha sem vizsgáltatott, s jelenleg épen 2 naptól fogva székrekedése volt. Feleletet a leghangosabb szóra sem adott; és semmijei által sem nyilvánította , hogy hallja a hozzá intézett szavakat. Az érverés láztalan, kicsiny, lágy és erőtelen volt a bőr száraz, a hévmérséklet rendes. Néhányszor észrevettem , hogy a gyermek a seggnyilásán kaparász , melly illetlenséghez, mint az annya magát kifejezé, néhány hónaptól fogva szokott. Jólehet már az annya előttem is nyilvánította , hogy a baj okának az említett elesést tulajdonítja, mindazáltal ezen adat nem látszott előttem valószínűnek ; mert a nagyothallás