Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 3. kötet, 1-25. sz. (1843)

25. szám

— 599 — rigy kiirtásáról volt szó, nem ez, hanem csak összetorlott nyirkmirigyek távolittattak el. Azonban ha műtétei után az eltávolított dagot közelebbről megvizsgáljuk, olly biztos jeleket kapunk, hogy szerző nem hiheti, miként mind azon mütevők, kik illy nemű eseteket közzétettek , tévedtek volna. Ezen jelek közé számítja , azon inas borítékot melly ezen mirigyet környezi, továbbá a mirigy meghatározott helyzetét, s végre azon jeleket, mellyek akiirtott dag átvágásából, s a szomszéd részek alkotásából tűnnek elő. A mirigy más boriléka t. i, igen ritkán dűlatik szét, s akkor is csak részletesen, sőt a mirigy kóros növekedését korlátozza s ennélfogva alig lesz az három annyi nagyságú mint rendes állapotban; s az ezen táj nagyobb dagainál vagy nemis szenved, vagy a dagnak csak egy részét feszi ki. Ezen fölül az állkapocs alatti nyálmirigy elfajulása, a szomszéd nyirkmirigyek elfajulásához képest igen ritka. Szerző 15 évi gyakorlatában az elsőt csak egyszer, az utósót ellenben éjszaki Franczhonban, hol az idő rendesen nedvesés hűvös legalább 500-szor tapasztalta. Velpeau soha sem látta az állkapocs alatti mirigy elfajulását. Blandín és Malgaigne irtották már ki, de a műtéteit nehézségekkel járónak, fáradalmasnak s veszélyesnek nevezik. — Az itt előadandó eset nem hágy semmi kétséget az iránt hogy ezen mirigy valóban kiirtatott. Egy erős testalkatú 54 éves férfiú , az alsó ajak nyilt rákjában szenvedett, rneliy az ajak közepét s a jobb szájszegletet foglalá el. Az állkapocs alatt még egy más dagot lehetett észrevenni , mellyeket szerző összetorlódott nyirkmirigyeknek tartott, s minthogy ezen dag fölött az állkapocsban két letörede« zett foggyökér létezett, nem tudta biztosan elhatározni, váljon ezen dagot a ráknak , vagy a foggyököknek tulajdonítsa e. A betegnek azonban a műtéteit ajánlotta, mibe az beegyezett; ennélfogxa azonnal a Hőtel-Dieii kórházba vitette s más nap reggel a műtéteit következőleg vitte véghez. Az ajkon létező rákdagot V képű vágással kerítette ki, elválasztá azt az állkapocstól, mint szinte a pofákat is jobbról és balról, hogy az ajkképezés könnyebben megtörténhessék. Miután a vérzés elállittatott, az állkapocs alsó széle irányában egy bevágást tett a bőrön át adagra, melly az állcsűcsliktól (for. mentale) a fejbicczentő (muse, sternocleidomastoideus) széléig terjedett,