Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 2. kötet, 1-26. sz. (1842)

3. szám

- 46 ­lassan fejlődik ki. A beteg eleinte rendes foglalatosságai után képes látni, jóllehet önmegtagadással; kedvetlen haragos, nappal mindig fázik, éjszaka pedig forróságban szenved. Az érverés 85—100. — A szomj növekedik, az étvágy csökken. A tejválasztás megkisebbűl, néha egészen megszűnik. A lehe­lő lítakban is különféle bajok mutatkoznak. — Ezen neme a tejsorvadásnak szülés után 7—8 hónappal kezdődik. — Kór­határzat. A tejfolyástul (galactorrhoea) abban különbözik a tejsorvadás , hogy a tejválasztás általán véve nem szerfölött bő, sőt inkább gyakran igen csekély. Igaz ugyan, hogy a tej­folyásbul lehet sorvadás, de egyik a másik nélkül is kifejlőd­hetik.— Az ismeretes ideges sorvadástul abban különbözik» hogy ennél a láz sokkal csekélyebb, a soványodó« lasűbb» ellenben az ideges tünemények vajmi sokkal észrevehetőb­bek. — A sorvasztó láznál mindig idült lobos izgatás, a tüdő­vésznél valamelly életműszer genyedése van jelen , a honnan mindkettőnél túlnyomósággal bírnak a helybéli bántalmak. A tejsorvadásnál nincsenek helybéli bántalmak. — A lejlázzal és gyermekágyi lázzal nem lehet összezavarni, mert a tejláz szü­lés után csakhamar előáll, a gyermekágyi láz pedig mindig helybeli gyuladással, például a haséval van összekötve. — Kóroktan. Legközelebbi oka a tejsorvadásnak kétségkívül egye­temes gyöngeség; az anyagi erő kevés a tenyésztési műkö­dések folytatására, honnan a gyönge s ideges egyének szok­tak leginkább tőle meglepetni, s ezeknek van legnagyobb haj­lamuk reá, kivált ha gyakran és pedig talán kettőst szülnek. Kik tejfolyásban szenvednek, szinte előkészitvébbek e bajra f mint azok , kiknél kevés tej választódik. Alkalmi okokhoz tar­toznak mindazon külső hatányok, mellyek gyengítőleg hat­nak az életműségre. A jóslat általában véve kedvező, mint­hogy meglehetősen hatalmában áll az embernek az okokat el­hárítani. — A gyógyításnál fődolog a föntebb előadott oko­kat eltávoztatni. — A lázas vagy forró alakúnál először szén­savű hamagot czitromlével, hol pedig a tejnek emlők felé való tolakodása igen nagy , gyönge hashajtókat kell rendölni ta­marindfőzelből, mannábul, borkővirágbul, vagy pedig szenna­forrázatbul. — Ha aláz némileg már enyhült, dr. W. a sava­kat, még pedig a sósavat, később a savanyos illatos festvényt (tinct. arom. acida) ajánlja.— Az utógyógyítást táplálva ei ő-

Next

/
Thumbnails
Contents