Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 2. kötet, 1-26. sz. (1842)
3. szám
— SR — Járvány kezdetével az elitélő izzadásokat a természet inaga előhozá, ámbár olly betegek sem hibáztak , kik bő izzadások mellett mit sem javultak , de illyesek rendesen eleinte csekélynek látszó és épen nem ápolt eseteknél fordultak elő. A fenésedés egész járvány alatt ott mutatta magát, hol a jótékony természet a beteges «anyagot egyik vagy másik tagra lerakván , ennek föláldoztával az életet igyekezék megszabadítani. — Vizrák és vizkór csak a járvány tetőpontján vétettek észre. — Bőralatti sejtszövetben fészkelő tályogok csupán 1836-diki tavaszon tapasztaltattak; tüdőbeli kelések pedig ennek végétől fogva 18.37-diki őszig. Járványokat a természet bizonyos légbeli változások által idéz elő , mellyek, mint előttünk ösmeretlenek, a testet adandó alkalommal bizonyos jellemű betegség kifejlesztésére alkalmasítják ; a testben rejtező visszaható tehetség miatt illyes alkalmasitó befolyásnak léteznie kell minden egyes kóresetben, azért is a most leirt betegség sem támadott alkalmi ok nélkül , mellyeket rendesen a meghűlésben , étel - és italban lehete föltalálni. Mivel azonban a kórjelek állandóan ugyanazok valának, mivel az alkalmi okok eltávolításával magát a betegséget meggátolni nem lehete , továbbá minthogy az egyszer lábra kapott baj mindenütt epebőségtől kisértetve, eleintén izzadás által ítéltetett el, s ennek hijányával sajátlagos bíborküteggel és kiürítésekkel biró ideges állapotba ment által, világos : hogy az bizonyos járványos iégalkafbol vevé eredetét, mert orvosi gyakorlatunkban egyes náthát, egyszerű hurutos és toroklobos eseteket kivévén , egyéb forró bajokat nem tapasztaltunk. Következik továbbá, hogy ezen betegség bizonyos kiürítendő anyaggal volt ellátva , mert az izzadást, ennek hijányában a bíborküteget, vagy az ezt kipótló fültőnúrigylobot, tályogokat , fenésedést, stb. illyeseknek méltán tekinthetjük. De mivel a genyedés , fenésedés, vizkór, stb. olly esetben voltak tapasztalhatók , hol a bíborkiiteg hibázott, méltán lehet következtetni, hogy ezek mindannyian ugyanazon beteges anyagok kitakarodására szolgáltak, s hogy maga a láz nem volt egyéb az emberi életműségnek ezen beteges anyagra való visszahatásánál. Lehetne ugyan mondani, hogy a csűz-hurutos időszak csak rsűzos vagy hurubos láz, a bíborkiiteg nélküli hagymáz pedi^'