Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 2. kötet, 1-26. sz. (1842)
1. szám
— 15 —bélbe , míg a vérhas utójelei el nem maradtak. (Medic, Annul. lid. VI. Hft. 10 Pótlék a térhas kór- és gyógy Inn áh o%. fír. Segnitz vérhasi járvány alkalmával szerzett tapasztalatai után azt állítja, bogy a vérhas különféle alakot ölthet magára. Azon helyen, hol kiüt, legkisebb rendet sem tart, szembetűnő ugrásokat tesz. Némelly esetben meglett emberek és gyermekek egyforma számmal lepetnek meg általa; általában véve több férfi mint nőszemély. Kiváltképen az erőltetés (tenesmus) kínozta a betegeket, a dr. Segtiitz által figyelemmel kisért járványkor, mi az ezen járványt megelőző csúzos hasmenésnél nem tapasztaltatott. — Az erőltetés ellen legjobb foganatdak voltak a nadályok és szíkfíivirág gőze, továbbá a cserhéjbul készült gőzfürdők. Hajlandónak mutatkozván a kór a vékony belekre is átmenni, az ellene használt hólyaghúzók után, ha szürke kenőcs nem kenetett tüstént a húgyhólyag tájékára , veszedelmes hugyszorulás állott elő. Igen sok vér ment el a betegektől , de apró darabok a takonvhárfyábul igen ritkán. A has fájdalmatlan, a láz többnyire csekély volt, hanem a végtagok minden betegnél hidegeknek tapasztaltattak. Hirtelen soványodtak a betegek, úgy szinte hirtelen fölépültek betegség ntán. Valamennyi gyógyszer közt az édes higacs leghathatósb vala. Gyermekeknél mindjárt az elsőbb adagok után ritkultak a székelések és enyhült az erőltetés; meglett embereknél sokszor tetemes mennyiség kívántatott, ésnémellyeknél a vérhas megszűnte után nyálfolyás következett. Mint utóbaj , leginkább idült hasmenés maradt hátra, mi a campesfa használata után szinte elmúlt. (Svmmarivtn Nro 23. 1841.) Nyilatkozat a magyar orvosi és természettudományi évkönyvek n^yében. Több környülállások késztetnek ezen folyóirat alig kezdett általami szerkesztését és folytatását félbeszakajtani; s midőn ezt a tisztelt orvosi község tudtára adom, czélirányos-