Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

25. szám

— 394 —Beszéd, mellyet bold. Dr. Szuhány Márton emlékezetére, a k. budapesti orvosegyesület előtt, 1842-ki május 31-kén tartott. Dr. Eckstein Fridrik. Tisztelt Ügyfeleim! Ha ez életben egy a legemberibb szokások közül : elhunyt férfiak emlékének nyilvános szóval áldozni, hogy az által a hálaérzettel párosult megilletődéssel, az élők szivein nemesb ihlet ömöljön el; ezt annál inkább fontos és hasznosnak tartom nyilvános társulatokban, hol egy részről az elhunyt tagnak a társulat életére volt befolyásáróli szükségkép következő számadás az élőkben azon elhatározást szüli: miszerint rövid éltök szakán által minden erejöket a társulat folytonos haladásaira szentelendik ; más részről, az elhunyt érdemeinek eképen méltányolása ,— nemkülönben ama szándék, e veszteséget hü együttmunkálkodás által pótolhatni, szükségkép a collegialis életre s ez által a társulatnak további fenlétére is kedvező behatást hoz elő. Midőn ma illy emberi munkába kezdek, különösen érzem a nehézségeket, mellyek az illy beszédek érintett kettős czélával előmbe tolongnak , mire nézve ügyfeleimnek már több izben megkísértett engedékenységét újra kikérni kénytelenítetem. A lefolyt évben, egy társulatunk alakulta óta, folyvást jeles munkaságu tagot vesztettünk el Dr. Szuhány Mártonban. Bármi érzékeny vala is a társulatra nézve a veszteség; bármi barátilag és ügyfeli szeretettel teljesen maradt is fön legtöbbünk közt emléke ; még sem akarom ezen , az ő emlékezetére szentelt órát gyász szavakkal innepelni, sőt inkái) ez eseményt, bármi sajnál ásra méltó volt is , inkáb derültebb és hasznot hajtó oldaláról fogom tekinteni, hogy igy társulatunk további életére kedvezőleg ható mozzanatul szolgáljon; — le-