Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

24. szám

— 375 —izomban, amazt meg a tarkóban levő tűvel kell ériiletbe hozni. Az oszlopzatot üveglemezekkel alul s felül, a vezető sodronyt pedig vékony üvegcsővel kell elszigetelni. Kísérleteket Dr. Eisenmann még nem tőn, csak a föltalálás elsőségétakarja magának ezen sorok által biztosítni s egyszersmind más orvosokat kísérletekre buzdítani. (Huesers Archiv , Bd. 11. Hfl 3. 1841.) Kórboncztani adatok a hályogrul. Dr. Malgaigne a hályog kórboncztanával régóta foglalkozik. Eddigelé 25 hályogos szemet bonczolt föl, olly egyénekét, kiknél egyik szem egésséges volt, és ollyanokét is, kiknél mind a két szem hályogosnak találtatott. — Minthogy pedig igen ritkán lepi meg a hályog mind a két szemet ugyanazon időben, a másodrendű (secundaria) hályogok eredetét, kifejlődését minden változataikkal együtt kitanulni elég alkalma volt. — Dr. M. űgy találta, bogy a hályog a lencse köze'ppontjálul soha sem kezdődött, továbbá a lencse tokját mindig átlátszd kongnak találta. — A homályosodás mindig a tok közelében fekvő lágy rétegekben kezdődik, még pedig rendszerint a lencse legnagyobb átmérőjénél; a lencse széke (Keru) többnyire tökéletesen tiszta marad, mig a homály hátsó és mellső felülelén tökéletes. Más ritka esetekben a lencse széke barna színt ölt magára, megszárad, morzsalékony lesz, mikor aztán valósággal át nem látszó. — Ha már most Dr. M. ezen bonczolási adatokbul, következtetést akarna kihúzni^ azt állíthatná, hogy: a hályog a lencsetok át nem látszó elválasztékátul ered, mig ez maga átlátszékonyságát megtartja , vagy hogy: némelly esetben a lencse székében üszög (necrosis) is van jelen. —Honnan vannak tehát,— kérdezni lehet, — azon lencsetokhályogok élőknél, mellyek lenyomás közben át nem látszó hártyákkint tűnnek föl ? Dr. M. azt állítja^ hogy azon bőrnemű foltok nem egyebek , mint a lencsének részecskéi , meliyeket mindenféle irányban szétdiribolhatni, ha a hályog lágy. Megjegyzendő itt, mikép Dr. M. olly hályogokon tőn kísérleteket, mellyek öregeknél jöttek elő, kiknél, mint tudva van, a tokhályog igen ritkán tapasztaltatik. (Gaz. med. de Paris. Bd. XXXIII. S. 383 Ref.)