Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

2. szám

— ii nak át; — de Dr. Lalour.nvb Franczhonban tett tapaszta­lati is látszanak ezt bizonyítani, ki szerént a jól ki nem fej­lett idegrendszerrel bíró hidegvérű állatoknál legkülönfélébb izgatókra sem következnek gyuladások. Az érintett ideglobok következő jelenségek által tűnnek ki: ezek különösen ideges és nyirk — visszeres ^lymphatico­venosus) alkatú egyedeket lepnek meg, különös elöljárókkal nem birnak , hanem csekély rosszullét és erre következő bor­zadás után többnyire hirtelen lepik meg a betegeket, az il­lyes szenvedők többé kevesbbé halvány ábrázattal birnak, ba­juk különösen a szemek és szájszeglet körül látható arczvo­nási jelek által teszi magát nyilvánságossá. A beteg életmű­nek fájdalma élénkebb ugyan , de működése nem olly nagy mértékben zavart, úgy szinte a bőrmelegség és szomjúság is csekélyebb, mint a gyuladások első neménél. A vizellet azon­nal kiüritéskor igen zavaros mint a barmoké ; az alhas ren­desen nem rekedt, az érverés lágy, szapora, egyenetlen, s érvágás után még egyenetlenebb, szaporább és lágyabb; a nyelv nedves, nem igen forró és fehér nyálkával fedett. A gyuladások eme faja hosszabb lefolyással bir , mint az előbbi, s pontos vizsgálat mellett a nehezbülések között némi nyoina­tot (typus) vehetni észre. Az érből bocsátott vér azonnal meg­alszik és egy lobhártyát képez, melly az előbbitől zöldfehé­res, fénylő és gyöngyházhoz (Perimutter) hasonlító színe, cse­kélyebb keménysége és doinborusága által különbözik. A vér itt is meg van változva vegytanos tulajdonira nézve, nem fog­lal magában annyi rostanyagot, hanem igenis több pirnyét (cruor), azért illyenkor sötétebb színe is szokott lenni. Érvá­gás után azonnal könnyebbülést érez a beteg néhány pillanat­ra , de az előbbi állapot nem sokára növekedett erőszakos­sággal köszönt újra be. Illynemü gyuladásokban, hol a vér csak másod, ellenben az idegek szenvednek elsőrendüleg, a vér­eresztének imittamott csupán segédszerek gyanán! tekintődhet­nek , s itt a nagyadagu hánykövet (tart. emeticus) kell főszer gyanánt nézni, még pedig 12—20 szemernyi mennyiségben 4 obon vízre obonnyi arab mézgagyantával és szintannyi má­konyos szörppel; — ezen vegyitékből minden — vagy máso­dik órában egyegy evőkanállal adatván. A bánykő csillapítja, elfojtja és átváltoztatja a dűczidegrcndszer beteges működését,

Next

/
Thumbnails
Contents