Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

14. szám

— 212 — kitolultak gödreikbül, s a nyelv kifityegett petyhüdten. — Fölereszíetvén a ló félig fekvő állapotban maradt lábait hasa felé húzván a nélkül hogy bennök görcsös vonaglások tűntek volna elő.— A lélegzés fullasztó lett, s a szívverés szamithatatian — a nyelv kékülni kezdett, s miután az állat erőszakosan lábra kelt, egészen niegkékiilt nyelvvel, tökéletes fulladással földre rogyott, s kevés vonaglások után elhalt, anélkül , hogy izzadság , vagy más kiürítések jelenkeztek volna. A halálküzdés mintegy háromperczig tartott, az idegeket szoritó kötözés azonnal föloldatván , még kevés görcsök mutatkoztak. A két nap előtt lekötött ideg kétszer vastagabbnak, s igen gyuladtnak tapasztaltatott; a deléjberz (electro-magnetismus) két óra múlva a nyakszirtra és kereszttájra alkalmaztatva, minden hatás nélkül maradott, de a nyelvre és végbélre tétetve, a járom, és felső ajkemelintő izomban nyilvános rángatódzást hozott elő. A felbontott állatban következendő igen nevezetes tüneményeket találtunk. A hasnak és beleknek felpuflfadását olly mértékben mint a tályogban (anthrax) elveszteknél. A vékony belekben , és a gyomor nyombél felé fekvő részében fenés foltokat ; a gyomor redős része (pars plicata) igen halavány volt, bársony része pedig gyuladt s fenésedett, sőt a fenés foltok még a savós hártyán és a gyomornak eme részén is láthatók valának. — A máj s lép kicsiny, aezott volt, a inellüreg fekete big vérrel lelve találtatott, mi a tüdőrepedésnek köszöné eredetét. A jobb tüdő, melly ép állapotban terniészeúleg nagyobb a balnál, mellynek megfelelő bolygidege két nappal előbb köttetett le, igen sokkal kisebb , halványabb volt a balnál, a vemhtüdőhez hasonlíta, összeesett, keves vért foglalt magában , s metszés alatt sem recsegett. A bal tüdő nagyobb, vérmesebb , sötétebb színű volt, de a más kórban elhalt állatok tüdejével összehasonlítva kevesebb vér találtatott benne. A szív folyó vérrel telve , minden pöfeteg nélkül, a jobb szívgyomor két ujnyi repedést mutatott, mellyen a vér a sziv savós hártyája alá hatván , azt mintegy tenyérnyi terültségre a sziv felületétől elválasztotta, igy tehát itt a halálküzdés alatt valódi szívdag (aneuvrysma cordis) képeztetett, a repedés egyébként tökéletes metszéshöz hasonlított.