Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

13. szám

— 200 — Ügy látszik, hogy ezen ideges lázak mindég feltárták a lassú lobos természetet, mellyet csak lassanként győzhetett le az eleinte erősebb lobellenes és kiürítő, utóbb gyöngébb csilapitó szerekkel gyámolított természet. A hidegvíz mosás és öntözés képében főhatásu szerem volt; melly a fejfelé való vértorlódást, forróságot enyhíté , a félrebeszédet csilapítá , a beteget nyugodtabbá , elevenebbé tevé , s a gyógyításra nem csekély befolyást gyakorla. r Értekezés, mellyet Farkas Ferencz hites joyvéd, mint a pesti természettudományi társulat rendes lay a, ezen társulat gyűlésében febr. 22-én egy maga találta széltyü felett élőszóval tartott, mellynek mintáját is bemutatta, rajzban pedig idecsatolva a táblában látható. A mezei gazdaság egyik főfactora a nemzeti jólétnek. De azon csapások között, mellyek a mezei gazdaságra leselkednek , leggyakoribb a szárazság. Tehát a gazdaság sikere majd a lehetségig van biztosítva, ha a mezei gazda az esőt hatalmába kerítheti. Ez ugyan esőalakban nem sikerül, de mutatja a tapasztalás, hogy a czélszerűen öntözött szántóföld, rét, s legelő még bővebben terem a meleg nyári napokon, mint a hideg <• tartós borús időben eső után ; mert a meleg verőfény párolgásba hozván a vizet, gőzbe füröszti a növényt, s a felszítt nedvet azok rostyaiba kifőzheti, holott a borús hideg napok eső mellett azt tenni nem képesek. Azért többféle módot talált már eddig is az emberi ész , mellyekkel a íöldöntözést a leglehetségesebb erőkiméléssel intézhesse. — Hlyének voltak hajdanában Egyiptom csatornái, mellyekben zsilipekkel fogván fel a betóduló Nil vizét, azt duzzadásra, s kiöntésre kényteték , mi által nagy darab földet tettek termékennyé ; igy bánnak most is Lombardia lakosi, kik Mincio , Adda , Naviglio, Ets, Yelenczében Bremta, s egyéb folyók vizeit magosan fekvő csatornákba szorítván fel, eső nélkül is a legbővebb termést arathatják.