Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

12. szám

— 185 — ktvül mindannyian vastagabb kövérséggel bírtak. 8.) Legtöbben közűlök (de nem mindnyájan) italnak adták magokat. 9.) A megégés helyének közelében mindég volt valami (ha talán igen csekély is) tüz , világ, parázsszén , stb. 10.) A megégés hirtelen szokott történni, közönségesen egy éjen át, máskor 7—3 — 2, sőt egy esetben csupán egyetlen óra lefolyása alatt. II.) Az égést kiséró láng könnyen lobogott, a körülte eső tárgyaknak csak úgy ártott, ha vele közvetlen érintésben állának , s vizes locsolásra nem hogy nem aludott, sőt egy alkalommal éledni látszott. 12.) Azon tér, hol a megégés történt, rendesen vastag gőzzel telt meg, s a falak szénalaku fekete állománnyal vonattak be; ellenben a padolat, visszamaradt hamu és csonidarabok zsírral és bűzös nedvességgel fedettek. 13.) Legtöbb esetben a tűz a törzsököt kevés csontos maradványig egészen, de a kaponyát és végtagokat csak részint emészté meg. 14.) Az eddig történt önkénytes megégések többnyire hideg időjárat mellett télen, e leginkább éjszaki vidékeken tapasztaltattak. Azonban ezen 14 szorosabb viszonyokbul csak hét általános pontot lehet a bővebben leirt esetekben észrevenni, mellyek következendők: 1.) Valamennyi megégett személyek korosabbak voltak és munkátlan életet viseltek. 2.) Megégéskor a halál olly hamar bekövetkezett, hogy az elveszetteknek még segélykiáltozásra sem maradt idejük. 3.) Az égés inkább csak a törzsököt bántván , a kaponyát és végtagokat többé kevesbbé sértet lenül hagyta. 4.) A megégettek majd mindnyájan szeszes italoknak éltek, vagy legalább is szeszes folyadékokat gyakran használtak külsőleg. 5.) Megégéskor mindég magányosan találtattak. 6,) Megégés után azonnal valami kozmás szag terjedt el a szobában. 7.) Az illyes események különösen hideg időben , tehát leginkább télen és inkább éjszaki vidékeken történtek. (Caspers Wochenschr. 1841. Nr. 8—9 és 10.) Dobkór (tympanites.) Egy gyöngéd alkatásu, érzékeny gyermekágyasnál, szülés után néhány napra történt meghűlésre a tisztulás felakadt, mire a beteg lázas mozgalmak között és hasfájdalmak mellett dob gyanánt felpöftedt; e mellett az ábrázat halványnak és