Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

12. szám

— 183 — «óvetkező izzadozást;— s ha a bélcsatornabelí munkáság ál­landóan helyreállt, akkor a baj száműzve van. — A4 naptol kezdve sokszor 5—6 hétig sőt tovább is tartható jelen beteg­ségnél kedvező a jóslat, ha a baj még igen soká nem tartva, életműves elfajulásokat nem idézett elő, s ha korán megismér­tetve, czélszerüleg orvosoltatik. A betegség benső lényegéről L. akép nyilatkozik, hogy az nem egyéb valódi köszvénynél, melly rendes kifejlődhe­tésében gátoltatva a bélcsatorna minden , de különösen ideg­hártyájára rakodván le, azt természetes működésében meggá­tolja , s azért is gyógytekintetben csupán egy javallatot állít föl, miszerint a köszvényt rendetlen helyéről elvezetni ajánlja, melly czélt legbiztosbban belőlrül adott gajákgyanta, fehér dárdag, dárdanyozott higanykénet (aethiops antimonialis), tisztított kénkő , kis adagu rabarbara és kámfor, végre sisak­vonat (extraction aconiti) által érhetni el, ha egyszersmind a hast gabonapálinkával, kámforos írral, szalamialéllel dörgöl­tetjiik , vagy pedig lúggal, hamuzsírral, tiszta folyó hugyaggal (ammonia púra liquida) föleresztett fürdőkkel élünk , mellyben a betegek R. 27—28°-nyi meleg mellett '/ 2—1 óráig maradni kény­telenek. L. azt véli, hogy utóorvoslásra szükség nem lehet, mert az illy módon gyógyított betegek sem visszaesésre, sem rendes köszvényre nem maradnak hajlandók. ( Hufelands Jo­urnal. St. 3. 1841.) A tüdőállomány egyszerű föllágyulása. Dr. Engel szerint az illyes tüdőlágyulások , mellyek ed­digelé nem igen vétettek észre, határral körűivetett diónagy­págu foltokat képeznek , fölmetszetvén , vörösbarna híg pép foly ki belőlük , mellyel sok léghólyagcsák vegyülnek , s mel­lyet igen könnyű dolog kinyomni, vagy lemosni. A kinyomás által szabaddá lett és egésséges tüdőállománytul környezett térben egyesitő edényeket és hörgágazásokat (ramiíicationes bronchiales) láthatni. E. ezen lágyulásukra többnyire a tüdők alsó karélyainak belsejében akada, midőn egyszersmind a tü­dők kevés vért foglalva magukban , savós nedvtől valának föl­pöffesztve. A hörglakáron (bronchoblenorrhoea) és vérsze­génységül kiiűl semmi egyéb beteges változásnak nyomába

Next

/
Thumbnails
Contents