Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

10. szám

— 157 — szehasonlitgatják , és sokkal boldogabbaknak találva másokat, önmagokban békételenkednek. Sajátságos kórjel továbbá az is , hogy beszélgetés közben mindent magokra vesznek, hamar feldúzzák orrukat, a legegyszerűbb szavakat is félremagyarázzák és más értelművé csavarják. Ha történetesen keverednek a beszédbe, röviden, a dologtul eltérőleg, vontatva, lassú hangon közhe-közbe szólnak , ámde, ha fölhíva mintegy kényszeríttetnek a beszélgetésre, elnémulnak, mitsein lehet rajtok venni, s egészen szenvedő állapotba jutnak. — 3. A cselekvésben és ösztönökben való rendellenesség. — A beteg szokott foglalatosságait végezni megszűnik; minden munka nehéznek , fárasztónak s erejét felülmúlónak tetszik előtte. Henyélve, gondolatiba merűlten és nyugtalanul jár s kel; a magányt keresi kerülve az emberi társaságot, és órákig napokig is kész a mezőn bolyongani. Ha dolgozik is valamit, ímmelámmal, lassan, késedelmezve mozog; minden perczben hajlandó elkezdett munkájával fölhagyni, mert elegendő erőt, azt bevégezhetni, nem érez magában. Az elnyomatott önérzetből, saját ereje kevésrebecsüléséből szükségkép az önbizalmatlanság következik , mit a kór csekélyebb fokán a szembetűnő habozásból megismerhetni. Bár miféle munka várakozzék is a betegre, legyőzhetlen akadályt lát maga előtt; a legkisebb gát iselhárithatlan reá nézve. Gondolatiban legyőzi ugyan az akadályokat, s tettre határozza magát, ámde mihelyt szándéka teljesítéséhez akar fogni , óriási akadályok látszanak elébe gördülni. Illy kétkedő singadozó állapotában könnyen rábeszélhetik őt mások, s most egyikhez majd másikhoz folyamodik tanácsért, de csak pillanat szükség , hogy az újólag feltűnő kétségek csoportja szándékát megváltoztassa. Ez annyira megy , hogy a beteg legegyszerűbb dolgokra sem birja magát eltökélni; minők a fölkelés, öltözködés , evés , ivás, stb. s visszaretten tőlök , mint víziszonyban sínlődő a nyújtott italtol. Illy állapotban a beteg értelmi tehetsége hibátlan, s tudja önbajait , de megfoghatlan levén előtte tehetlensége , másoknak nem győz eléggé panaszkodni. — Általában jellemzi a mélakórost azon sajátság, melly szerint ugyanazon helyzetben akarva maradni, halálos ellensége minden újításnak , és e részben lényegesen különbözik az ör-