Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

10. szám

- 152 létezhetnék, vagy még sohasem létezett volna földünkön. Mi csak azt tagadjuk, hogy kőesőnek illy részeit, minők jelenleg Ivánban találtattak, meteoreredetűeknektartani általában nem lehet. Mélakór, fekete epekór, búskomorság. (Melancholia.) Dr. Jessen schleswigi elmekórintézet igazgatója után. Fogalom és kórjelek. A mélakór voltakép az agyrendszer túlfeszített érzékenységén alapúi, mi által a lélek , cselekvő ereje háttérbe szoríttatva , szenvedő állapotba jut; eredetileg a kedélyből veszi származását, és különböző módon s fokban az értelem 8 akarat kóros bántalmaival szövetkezik. Minden gondolatok, érzések , ösztönök, — bár mimódon keletkeztek légyen is, szerfölötti hatállyal s erővel tolakodnak az öntudatra, összpontosúlnak a körszéltől (peripheria) középpont felé tartó irányban, a nélkül, hogy aránylag megfelelő kifelé való visszahatást idéznének elő. A mélakóros tulajdonkép magába vonult s zárkózott , elmélyedt, nála a külvilágra való visszahatás el van nyomva, vagy megszűnt, A honnan méltán úgy nézhetni a mélakórt, mint az őrjöngés vagy bőszültség (mania) ellenmását. — Mi a mélakór jeleit illeti: ezek közt végtelen a változatosság- s egyéni különbség, jóllehet az őrjöngés kórjeleivel, összehasonlítva sokkal megegyezőbbek s állandóbbak , amennyiben amott a lelki élet összpontosúlása (Concentrirung des psychischen Lebens), itt pedig szétbontakozása (Auseinanderfallen) van jelen. Ámde a mélakór lényeges jelei a gondolkozásnak, érzésnek, ösztönnek csak a lelki élet körén belül eső rendellenességében , tehát az értelmi tehetség (megfontolás, képzelet, ítélés), önérzet (kedélyhangúlat, indulatok , szenvedélyek) és önakarat (kívánságok, vágyak, szándék) zavart állapotában határozódnak. A lelki élet érzéki s erkölcsi oldalának kórjelei, s bántalmai , mellyek ugyanazon időben mutat-