Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)
9. szám
— 136 — gyezni, hogy már hugyárban szenvedő betegeknél a vérben vegytan segedelmével czukrot igenis födöztek föl már. Egy több tekintetben érdekes és az emint mondottakhoz közel viszonyban álló tapasztalat a következendő, mellyel Montieret az „Archives générales de Médecine 1839 novemb. 300 I.« közölt. Egy 40 éves előbb folyvást egésséges férfiú étvágytalanságtol, gyomortáji fájdalomtui, nagy szomjúságtól és haspötfedéstől lepetve, véletlenül azt is fölfedezte, hogy vizelletének nemcsak saját szaga, de édeses íze is van. Hat hónap múlva vizellési nehézségek miatt megvizsgáltatván magát, orvosa egy kisebb hugykőnek jöve nyomába, mellymorzsolás által távolítatott el; azonban a hugyárt bélyegző jelenségek mindinkább növekedvén, a 24 óra közben kieresztett vizellet mintegy hatod résszel haladá meg az elemésztett ital mennyiségét. A vizellet savilag hatott vissza a kémszerekre , 8 elpárologtatós által belőle % résznyi czukor került ki a nélkül, hogy lekisebb fehérnyét is foglalt volna magában. Bonczolásbul ez tűnt ki: A jobb vese egészen, de különösen héjas állománya (substantia corticalis) vörös apró foltocskákat árult el, mellyekbül vörös nedvet lehete kinyomogatni (hyperaentia, vei nephritis chronica); a két állományt egymástol tökéletesen meg lehete különböztetni. A baloldali vese átmetszett lapja simának, halványnak és föltünőleg sárgának mutatkozott , mellyek között vörös foltok voltak láthatók , s a tetemesen gyarapodott héjas állomány a velőst annyira kiszorította helyéből, hogy több vese-kúposzlopok (pyramides renales) egészen elenyésztek. — Különben a vese általán véve « nagyobb keménységet mutatott, mint rendes állapotban. — A vesefajulások tehát épen ollyanoknak találtattak, mint a Brightbetegségben szokott előfordulni, a nélkül azonban , hogy a vizelletben fehérnye létezett, vagy a beteg vízkorban szenvedett volna. Talán nem fog senkinek eszébe jutni, hogy a czukros hugyárt és a hólyagkövet a vesének most érintett elfajulásából igyekeznék magyarázgatni, minden esetre ezen két különböző bajok együttlételét rikaságnak méltán lehetne mondani, ( Hufelands Journal 1841. 4. füzet.) Vídtdnczf (Chorea sti Vi ti.) A londoni orvos-sebészi társaságnak 1840-diki december 8 kán tartott ülésében ezen betegség volt a vitatási tárgy.—
