Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

9. szám

- 133 mérsékelt hányás és székelés, máshol pedig erőszakos hasmenés következik, de vannak esetek , hol ezen változások mindenike kimarad. Mérsékelt hányás és hasmenés mellett folytatni kell a bevételt, mig a veszélyt sejtő jelenségek engedni kezdenek, mert folytonos használat által a gyomor mindinkább eltűri ezen gyógyszert, s a hányás nem különben hasmenés megszűnik. Hol sem hányás sem székelés nem mutatja magát, ott a hánytató borkő a vérbe átszivárogván, bizonyos ideig tartó lázas mozgásokat szokott okozni. Illyés körülmények között erősebb izzadás mutatkozik , mi az egésség helyrehozására nézve szerfölött kívánatos hatással szokott munkálódni. Ha a nagyobb adagu hánytató borkőre ájulással, hideg végtagokkal, és izzadsággal, kicsiny ritka reszkető érütéssel, s hasonló jelentőségű változásokkal szövetkezett hasmenés következnék , s olly jelenségek mutatkoznának, mellyek szélütési állapotot gyaníttatnának, akkor a könnyen bekövetkezhetendő szélütés kikerülése végett további használatával azonnal fölhagyván, helyette poralakban vagy olajos íejetben mákonyt tanácsos rendelni. Általán véve, ha valóban használni akarunk, a nagyobb adagban nyújtott hánytató borkővel nem kell hamar fölhagyni, mert különben a veszéllyel fenyegető jelenségek csak hamar visszatérnek. — Szinte ez történik, ha az orvos valami más gyógyszer időközbeni használására kényszerítetik, mert az érverés nem sokára ismét sebesebbé , de a többi kórjelek is aggasztóbbá változnak. Erősebb idegekkel bíró izmos emberek jól szenvedik a hánytató borkövet; kevesbbé a gyönge érzékeny egyének , kiknél tehát ezen oknál fogva csak kisebb adagokkal szükséges forgolódnunk. — Azon orvosok, kik általában á hánytatónak káros utóhatásától félnek , Richter G. A. szerént a tengeri betegség által győzetnek le, hol a legerőszakosabb hányás sokszor hetekig szakadatlanul uralkodik , de még gyöngébb alkatásuaktol is eltúretik a nélkül, hogy ártalmas következéseket hagyna hátra. — Az ellenizgatás (conti astimulus) baráti megmutaták , hogy tüdőlobokban a hanyas és hasmenéstől híjában remegtek az orvosok, s Bagliviállítása : „In pleuritide tamquam pestis fugienda sunt purgantia," (de praxi medica p. 128.) legalább nem mindenkor és mindenütt állja ki a crilicát. A