Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

9. szám

— 131 — vetkezendők: 1-ször ideglobok. (nevrophlogoses) lásd az idei orvosi tár 2-dik számában a lobokrúl szóló értekezésemet, vagyis ollyan gyuladások, mellyek a dúczidegrendszer rendetlen munkaságábul erednek, s mellyeknél a véreresztések vagy épen semmi, vagy csak múlékony javulást eszközlenek ; — 2-szor véres vagy képzékeny gyuladások (haemophlogoses) második időszakában vagy a harmadik kezdetében, hol a véreresztések inkább ártanak mint használnak, s hol mindenkép azon kell lenni, hogy a felszivatás (resorptio) elősegíttessék, az idegizgékonyság (erethismus nerveus) lecsillapíttassék , s ez úton szétoszlás (resolutio) hozattassék elő; — 3-szor azon gyuladások, mellyek epe, geliszták és egyéb csórva által tartatnak föl. De ezen fölül a nagy adagu hánytató borkő még ollyan lobokban is elővétethetik , mellyekben bizonyos okoknál fogva vért nem lehet ereszteni, mert azt testalkati individuális viszonyok megtiltják, ha példaúl a betegek életkor, vagy más befolyások miatt annyira elgyöngültek , hogy vérvesztést kár nélkül el nem tűrhetnek , vagy hol már sok vér kieresztetett a nélkül, hogy a gyuladás engedett volna; illyenkor valóban tellyes joggal járulhatni a körűlményekhöz képest a hánytató borkőnek majd közép majd nagyobb adagaihoz. A gyuladás fészkét tekintőleg adjuk nagy adagban a hánytató borkövet fej-nyak- és mellgyuladásokban , tehát agy és agykérlobban , torokgyíkban , gége-tüdő és szívgyuladásban , forró csiízban, stb, mennyiben ezen bajok nem a képzékeny lobokhoz tartoznak. Az agyhagymáz (typhus cerebralis) congestivus időszakában szinte jó foganattal használók már a hánytató borkövet nagy adagban ; — de vannak beteges idegmunkaságtol függő vérköpések, hol a hánytató borkő hasonlóan jó szolgálatot tesz. — Azonban gyomor és béllobban nem lehet vele élni. — Elmebetegeknél, nevezetesen tébolyodottaknál (maniacus) már régolta divatban van a borkő nagy adagban, azon ürügy alatt, hogy áltaia elvezetés eszközöltessék, s hogy egyszersmind ezen betegeknél a folyvást tartó undor és émelygés nyugodalmat eszközöljenek. Mivel azonban tébolyodottaknál a hánytató borkő sem hányást sem hasmenést nem szokott okozni, azt ügytársaink a gyomor tompaságábul és a hasbeli idegek érzéketlenségéből igyekezének magyaráz10*