Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, 3. folyamat 1. kötet, 1-26. sz. (1842)

7. szám

— 100 __ a bujakór hurutos, midőn ellenben embereknél inkább idült lefolyású csúzos természettel bir, s innét magyarázható talán, hogy háziállatok bujasenyvében, hol a haj sokkal terjedelmesebb , a higany-készitmények mitsein használnak , mert ezek rosthártya lobokban olly igen hathatósak lévén, az idült takonyhártyabeli bajokat még inkább nevelik, mint kisebbítik; — szinte innét érthető, hogy a házi állatok bujasenyve általánossá lételével, mint p. o, a lónál épen gyógyíthatlan , minthogy a takonyhártyalobok már egyszerű alakban is nehezen gyógyúlnak , annál kevesbbé pedig , ha valami kiilönragály , példaúl bujakór által okoztatik , vagy pedig nyirkrendszer bántalommal köttetik össze, minő a rossz indulatú mirigykor, (adenitis maligna). Különben a bujakór majdazon alakokban mutatkozik állatoknál mint embereknél: így bujafekélyek lovaknál és szarvasmarhánál jó'nek elő, midőn ebeknél a takár, töklob és fügölyök közönségesebb kóralakok. — Alig van még harmincz esztendeje , hogy Morva és Csehországban a lovaknál bujakór először vétetett észre , tehát épen azon időtül fogva , miolta a lónemesités itt is divatba jött; de néhol a nemtelen lovakra is átterjedett ezen baj , ha a kanczák országos csődöröktúl hágattak meg , jólehet ezen vizsgálás alkalmával igen gyakran baj nélkül találtattak , illyenkor tehát az történhetett, hogy a csődörök beteg kanczákkal jővén érintésbe, a vaszora redői között elrejtett ragályt az egésséges kanozákba oltották a nélkül, hogy fogékonyság h jánya miatt magokon a baj erőt vehetett, vagy velők érintésbe jutott minden kanczában hasonló betegséget okoztak volna. — A mindkét nemű lovaknál előforduló bujakor veszélyesebb szokott lenni kanczáknál, eleintén nemző részi hurutos gyuladás képében mutatkozván, ezen részek érzékenysége , pirossága , daganata és gyakoribb vizeilés által teszi magát nyilvánságossá , de láz épen nincs jelen ; később a nemző részek takonyhárfyaín gennyel telt fekélyek fejlenek ki , mellyek fölpattanván az eniberekéhöz egészen hasonló bujafekélyeket idéznek elő, mellyek széltiben terjedve a nádra belsejét is elterítik, ezen fekélyekből nagy mennyiségű geny foly ki, melly a lovaknál előfordúlható szelídebb természetű fehérfolyáshoz hasonlít. Ezen körülmények között az állat még különben egészen ép szokott lenni, de a kereszt tájon folyvást szélütött változások muto-