Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

1-7. szám

( 107 ) t holt nyelvek nélkül nem eszközölhetünk.— í)e hová távoztam?—engedelmet kérek, hogy eltértem adott czélomtoi; mit bizton réménylek, mert magyar kelelemböl öinledeznek szavaim, s agg eszméim és gondolatim szüleinényi. Hálaköszönet tehát újítva néked először nagyságos elnök ur, kinek ősz fürtjei már mély tiszteletre mindenkit gerjesztenek ; ki öreg napjaid, néni a munkás dicsőséggel szerzett nyugalomban töltöd; hanem iíiő erővel hoztad létre ezen gyűlést, magadnak semmi dicsőséget kivánó , minthogy örökségül hagyjad számtalan tanitványidiiak hossza tapasztalásod gyümölcsét., látván ez által magad bennök, mint unokáidban örökülve.— Engedd nékem különösen köszönetem szavaznom, ki első tanítványod valék, kitől orvosi csekély tudományomnak első zsengéjét a bonczolást tanultam , s ki már akkor abban lelted örömödet, hogy tanitó óráidon kívül , minden önhaszon nélkül, benőnket a bonczolásban tanítanál; 41 esztendeje ennek, de hálaérzésem s tanítom éránt való tiszteletem ugyan az, minő volt első pillanatban. M asodszor köszönetet szavazok mindnyájunk nevében tinéktek az orvosi kar tanitó urainak, kiknek szíves részvétüket, s egyesült akarattal való készségüket nem vagyok képes eléggé magasztalni s hálálni. Közöttetek is vágynák tanuló társaim, ifiuságombeli szives barátim s jó akaróim , vegyétek valódi tiszteletem azon szives óhajtással, hogy mindnyájatokat nesztori évekre az Isten éltessen. Éljetek! — A midőn az egybegyűlt orvosok s természetbúvárok kívánatit, kijelenteni szerencsém lön , engedelmet kérek , ha utoljára magam. néhány szóval a tisztelt közönséget fárasztom. Öröm lepte meg keblem, midőn első nap iily számos és fényes gyülekezetet e teremben látni s tisztelni szerencsém lön; öregbedett ezen érzésem olly férfiakkal ismerkedhetni, kik élvezik . s hogy ugv szóljak, szom-