Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

1-7. szám

( 106 ) azonban azon édes remény, hogy mindnyájok szíves engedékenysége kipotolandja azt. Európának minden müveit nemzeti, megunván a dühöngő Marsnak ostorozó csapásit, a csend s béke lombjai alatt, nemzeti éltök morális és intellectualis erőfejlődését határozák-el; s varázsló erővel orvosolván a had vérző sebeit, született a 19. század korszelleme, mellyet mindenki haladásnak nevez. Ezen szellemtől ihletve a pesti királyi magyar egyetem orvosi karának mostani igazgatója nagyságos elnök ur, ugyan azon kar tömegével elhatározá; bogy magyar honunkban csírázó haladásunk fokonkénti öregbedését, ezen tisztelt gyülekezetet összehiván és agtapasztalásikat közölvén, eszközölje ; mit is magyar hírlapinkban nyilványita. Miképen fogadtaték mind anya, mind testvérhazánkban ezen üdvös intézkedés, nem szükség szóval ejtenem, vagy ecsettel festenem, tanuja ennek ezen számos gyülekezet , melly jelenlétével hálaörömét nyilványitja. Oregbedik örömünk, hogy e teremben, hol néhány év előtt anyanyelvünk daczára holt nyelven tiszteltettek a múzsák. Urunk kegyesen uralkodó fejedelmünk bölcs intézkedése által valahára ajkainkról magyar szó hangzik, s bizton reményijük, hogy ö felsége kegyes Urunk a kisebb oskolákra kiterjesztett atyai gondoskodása az egyetemre is terjend ; mit az igazgató és tanitó urak hazaliuságoktol, és nyilvánított készségektől bizton reményijük. De bátor vagyok itt azt megjegyezni, bogy baladás a 19. század jelszava, haladnunk kell tehát, de ez rögtön nem eszközölhető, mert a természetben nincs ugrás ; karöltve járjunk egymással, s el ne felejtsük, hogy egyoldalú fejlődés, nem előre lépés, hanem hátrálás; legyünk testtel, szívvel, akarattal magyarok; de elménket csak ugy képezhetjük a haladás fokára, ha az ős forrásokhoz járulván

: ott buvárkodunk , mit idegen.