Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)
1-7. szám
( 59 ) Vettem tiszta lepárolt vizet, s hogy az a iepárolás által állítólag elvesztett levegővel ismét egyesüljön, szabad levegőben darab ideig csomó vesszővel habargattam. — Ezen vízzel azután egy palaczkot tele töltöttem, s azt dugasszal elláttam. Keresztül ezen dugaszon egydarab sodronyt húztam, mellynek egyik vége a vizbe másik vége pedig villánygépezethez ért. Elvezetvén ezen móddal a palaczkban foglalt vizhez a villanyszikiákat; több napok után pedig a vizet, mennyire tőlem kitelhetett, megvizsgáltam} de benne a fojtó savnak nyomát nem találtam, véleményen» szerint azért, mert a vízben légköri levegő nem volt. 4-er. Felhozom azon sajátszerű, mondhatnám idegderitő ízt, mellyel erdők hüsében tiszta forrásból fakadó víz bir, főleg ha olvadhatlan sziklarétegeken átszivárog, s melly annyira különbözik a lepárolt viznek ízetlen tompaságától!— Véleményem szerint a tiszta hideg viznek fönebb emiitett tulajdonát helytelenül származtatjuk a benne foglalt légköri levegőtől, mert ez tudtomra ízetlen test, s ez okbul azon tulajdont, mellyel fölruházva nincsen, a vízzel nem is közölheti. Még helytelenebb ezen tüneményt a vízben találtató sóktul származtatni ; mert a Kárpátok gránit szikláiban hóolvadás által nemzett viz valamint minden vizek közt a legtisztább, ugy legjobb izű is. — Hogy a viz említett tulajdonát a benne foglalt szabad savitónak köszöni, onnan is kitetszik, miszerint a lepárolt, vagy felforralt, vagy akarmi rosz poshadó viznek izét legbiztosabban megjavilhatni valamelly savitóval bővelkedő sónak p. o. kénsavas vasagnak, vagy fojtósavas ezüstnek, vagy egy kevés tiszta kénsavnak hozzáadásával. — Nyomán tehát ezen előzményeknek ismétlem azon általam felállított tant, miszerint a természetben előforduló tiszta vízben mindig nagyobb kisebb mennyiségű szabad savitó foglaltatik, melly a gyűlóval semlegitő kapcsolatban nem jővén, a nyelvnek és szájüregnek idegeire hat,— a napnak s tűznek melege által onnan kiűze-