Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

1-7. szám

( 42 ) . Debreczeni szappanunkat, borainkat s nyers terniésztményeinket. De miért óhajtanánk mi a mesterségek virágzását, miért a gyárak fölállítását. Hiszen azon kevesek is alig tudnak tengeni, mellyeket tulajdonosaik nagy kőlcséggel s áldozattal felállítának ? s a helyett, hogy mind a közönségnek mint birtokosaiknak hasznot hajtanának, adósságba döntik a legjobb szándékú családokat. De ennek tőokára könnyen reá akadandunk, ha gyáraink belsején végigpillantunk. Ugyan is látni fogjuk, hogy azok, kik mostan fenálló gyárainkat kezelik, töbnyire hazájokbiíl kivándorlott idegenek, kik egy kevés felületes ismerethez jutván jobb kereset reményében kivándoroltak, s mivel őket érdemetlenúl fényesen nem táplálá , el hagyák hónukat. Ezek közinkbe jővén milliónyi jövedelmekkel kecsegtetik nagyobb birtokú hazánkfijait, s felállíttatják velük nagy kőlcséggel a gyárt, — hol később természetesen ők lesznek a gyárnokok. Folyamatba tétetvén a gyár, vagy van kelete a készítménynek vagy nincs , a szerint a mint vagy értik mesterségüket vagy nem. Ha nem értik nincsen kelete silány portékájuknak , s következésképen buknia kell a vállalatnak ; de ha értik , s ha kelet van is , akkor is rendesen bukik, mert legnagyobb részét a jövedelemnek ők nyelik el, tetszésük szerént számolva az ahhoz nem értő tulajdonosnak, s neki adott tőkéje kamatját sem íizetik be évenként. Mi természetesebb, hogy a milliókkal kecsegtetett ezzel meg nem elégszik, többet követel, m

l a lelkiisméretes gyámoknak nincsen inye szerint, s hogy megszabadúljon a kellemetlenségektől, jó alkalommal degesz erszénnyel elillant. Most o't áll a nagy épület, benne a számtalan eszköz s készület, anyag feldolgozn

1 való elég, s mind ezekben roppant summa pénz, s az egész örökre eltemetve nyugszik; n»ert nincs ember k' értené, nincs honfi ki lelket adna belé ! ! s igy vagy végkép elnyészett , vagy ha új idegen vetődik belé, a