Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

23. szám

( 358 ) lépetnék meg, melly közben ábrázatban vöröskékszínt mernek, légszükülésröl panaszkodnak, rekedten és ugató hangon köhögnek, s mintegy 10 perez multával tetszőleg egészen egésségesekké változnak. Ezen rohamok első nap csak ritkán ismételtetnek, másodikon már gyakrabban , harmadikon a gyermekek ngafó rekedt hangon több ízben köhécselnek , a nélkül azonban, hogy fulladozástol Jepefnének meg; most az érverés lázas mozgást árul el, s a lobos izgatástol egész a képzékeny átizzadásig egymást váitogatni szokott jelenségek 0II7 móddal és renddel követik egymást, mint eme gynladás első neménél előadatott. A hártyás torokgyík ezen alakúnál minden altol függ, hogy az idegrendszerben szükséges változás eszközöltessék , melly czélt a hánytató valóban kiilönszer gyanánt szokta előmozdítani, inert azonnal kezdetben a hánjtatón kívül semmi egyéb nem képes a bajt olly sebesen elhárítani, s itt többszörös tekintetben a kénsavas rézeg érdemli minden egyéb fölött az elsőséget. A hánytató borkőre, mellynek bevétele is könnyebb, szinte könnyűséggel hánynak a kisded betegek, de ez a csecsemők tejhányásához hasonlítva minden nagyobb erőszak nélkül történik, eme bajban azonban némi erőlködésre és általános testi rázattatásra van szükség, hogy illy módon a görcs és hajszál edényrendszerbeli összehúzódás elháritassék, egyenlő vérkeringés eszközöltessék, s jótékony izzadás hozattassék elő. Ha a fulladozás az adott hánytató ellenére izgatásra mutató érütéssel ismét visszatér, e mellett a gyermekek köhögés és nyelés közben fájdalomrul panaszkodnak , a gőg nyomásra érzékenyebb, mindezek odamutatnak , hogy a lobos állapot már némi haladást tett előre. Hlyen körülmények között azonnal néhány nadály alkalmaztatván, az átizzadolt anyag fólolvasztá8a szalamia és kisadagu hánytató borkő, vagy édes hi-