Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

22. szám

( 340 ) pasztaiám, hogy a fönebb érintett hasmenés alkalmával mindezen szerek ártalmasok; és annak csillapítására a már emiitetteken kivü'l, csupán a hánytató gyökér (ipecacuannha) ajánlhaló, kicsiny, gondosan kiszabott adagokban. Vegyes közlések kivonatokban. A sósavas horgag (mtirias zinci) és C a ti quo in tésztája használatáról. I)r. Sigmund ezen étetőket a férjenybül hason czélra készült készítményeknek elibeteszi; különösen elavult bujafekélyek , kisebb anyajegyek, végedény-tágulósok, (teleangiectasia) sömörös és úgynevezett haropódzó arczfekélyek voltak azon kóralakok, hol S. ezen étetőt kitűnő sikerrel használó. Nyitott emlőráknál megtisztult reá a fekély, alábbszállott a büdösség, s szóval, ha épen gyógyulást nem is, könnyebbülést minden esetre idézett elő általa. A sósavas horgagot S. ekép alkalmazza: a poralaku szert egy ablakos tapaszra hinti 2—3 vonal nyi vastagságra, most azt egy másik tapasszal befedvén , az egészet 24 óráig érintetlen hagyja. Vékonyabb sebfelületek elrontására elégséges a szabad levegőn szétfolyt készítménynek ecsettel való fölkenése, midőn ellenben behatóbb erő kifejtésére a Canquoin tésztája alkalmazását találja szükségesnek , melly körülbelől kétszerte mélyebbre hat, mint minő vastagságú alakban tétetik a megemésztendő romlott rész felületére, ellenben a bőrrel fedett tájakon alig hat mélyebbre ön vastagságánál; különben a hatás eredménye és általa okozott fájdalmak mindenkor az alkalmazott szer erősségével szoktak állani kölcsönös viszonyban. (Oesterr. med. Woc ti entehr, 1841. 14). FL