Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

1-7. szám

( 26 ) hogy ezeket má$ üdvös czélra fordítani mármár idő volna : azért néhány ügybarátot tanácskozásul megszólítván, abban állapodtunk meg, hogy az adakozások fölöslegén egy szinte boldogult Schuster nevének szentelendő ma­gyar vegytani dijkérdés alapitassék, a méltán első ma­gyar vegytudósnak nevezendő férfi nevének örökíté­sére ; és csakugyan annyira nőtt tőkénk, hogy már e czélra ezer pengő forintunk volna együtt.— Hol is re­ményeink véghatárt érve többé többriil nem gondolkoz­tunk. — Idő jártával azonban oda fejlődtek ki ügye­ink , hogy az imint emiitett pénzösszegen kívül még nyolcz száz pengő forint gyűlne össze az adakozásokbul; mel­lyel ismét mit volnánk teendők , néhány ügybarátot ta­nácsadásul újra összehittam, kik is egy szóval abban egyeztek meg , hogy alig lenne iidvösebb e pénzössze­get másra fordítani, mint annak évenkénti kamatait u­gyancsak a boldogult köztünki emlékének megörökíté­sére egy Sehnst er féle árvának nevezendő orvos, sebor* vos , vagy gyógyszerész árvagyermeknek évenként ól­taladni. így történt tehát nagytekintetű Gyülekezet, hogy az eredeti szándékban volt egyszerű márványemlékbül hármas emlék lett, mellyeknek elsőbbike mintegy helyé­biil nem-mozduló központ, az évszázadok hosszű során keresztül szeretett hazánk különféle részeiben a más kettő által szünet nélkül életben tartatik, melly két utolsó tehát mint központbul kieredő sugarak belőlünk lelki erőket fejtvén ki, bennünket szüntelen a boldogultra emlékeztetnek. Ha talán a jövendőség kérdeni találná, mi nagysze­rűt tett Schuster, hogy őtet magunk közt hármas em­lékkel örökítjük? előre nekie azt feleljük, hogy Schu­tter azon átmenetek kor hajnalában élt, midőn még magyarnak lenni magyarhonban , nem annyira dicsőség, mint inkább , ha nem gyalázat is , legalább szánakozás • lenézés és elmellőzés levén sorsa, ő üldöztetve — még

Next

/
Thumbnails
Contents