Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

20. szám

( 308 ) Crintett bajok, majd minden esetben izzadság nélkül múltak el, miután az enyhülés (remissio) időszaka köszön be. Az enyhülés (remissio) ideje közben a feljebb emiitett színe a kültakaróknak folyvást megmarad, de kisebb mértékben. A bágyadtság sem egészen marad el, kiváltképen járkelés közben, vagy lépcsőzeten mászkálva , különösen nagy fájdalmakat érzenek a betegek; s ennek koránsem nehéz lélekzés az oka, miről kevés beteg panaszkodik , hanem a tagok leverettsége kivált a térdizúlésben; ezen kivúl fejfájdalmakról is panaszkodnak a betegek , ha sokat mozognak. Az étvágy jó ; ámde az evés után mindig nyomás van a gyomortájon, és kevés hőség meg szomjúság. — A székelés lágy, a kiürült anyag világos barna szinú , benne nyilvános nyomai vannak az emésztetlen , különben pedig könnyű emésztésii ételmaradékoknak; a víz gyakoribb élvezése után a székelés viznemúvé s sokszorivá lesz. Az altestnek megvizsgálása alatt legtöbb esetben , a rászttájakat (regio hypochondriaca) felpuflfadtaknak nem találtam, hanem a fölhas táját a külső nyomásra érzékenyebbnek tapasztalám. — A vizelletet az enyhülés időszakában, színére nézve rendesnek szemléltem. A nyelv kékes , vékony fehér nyákkal borítva; a lehellet búztelen ; a foghús sötétes vörös ; általában nem dagadt, fekélyek nélkül. Vérzés szinte nem mutatkozik, ugy szinte nem látszanak daganatok az alsó végtagokon. A test melegsége inkább csökkent kissé, mint nagyobbodott, s a betegek soha sem érzenek hátgerinczökön átvonulni hidegséget. Az érverés , mi ez időszakban szaporaságára nézve rendes , ha több mozgás adatik a testnek könnyen sebesebbé válik.— A kopogatásra (percussio) az elég erős, és messzire terjedő szélkórban (tympanitis) hallható hangon kiviil a gyomortájon, misem hallatszik; a melliireg rendes hangot árult el, kivévén az általam megvizsgált 14 beleg közül egyet, kinek mellén a tompa hang a jobbsó szívkamra kitágulását gya