Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

14. szám

( 2i8 ) támadott test része , minél inkább felülmúlja annak működési természetében a tiszta dynamismus a chemismnst és mechanismust , annál kevésbé vagyunk följogosítva illy esetekben olly tüneményeket, és kórokokat föltételezni, mellyek külérzékeink vagy épen a bonczkés által lennének felfödezendők. Ez különösen illeti a magasb és nyomosb jelentésű idegrendszert; hány gyógyítható és gyógyithatlan kórok helye ez , s mégis minő csekélyek azon érzéki eredmények, mellyek vagy a betegség természetére vagy orvoslására nézve a gyógy tervek meghatározásában biztos vezérfonalul szolgálhatnának! — Nincs azonban betegség , mellynek megbirálásában az okszerű ép- és kórtanban nénüileg jártasabb orvos némelly habár csak általános adatok, s kalauzoló utmutatások nélkül szűkölködne —; itt ismét a józan theoria és a hű tapasztalás teszi a plus, és minust. Egy 45 éves erős testalkatú, véres mérsékményű zsidó , ki eddig két ízben tüdőlobban néhányszor csorvás lázban betegeskedett, azonkivűl pedig gyakrabban a vér rendetlen forgásábul s különösen annak főfelé való tódulásábul származott főfájásban szenvedett, melly, ha megjelent , legfelebb egy napig, közönségesen pedig csak néhány órákig tarta, e hónap első napjaiban behozaték orvoslás végett. — Mostani állapota már betes volt, s ismét a szokványos főfájassal, mellyhez még, mi eddig nem történt, főszédelgés is szövetkezék, kezdődik vala ; ez utóbbi két jelenségek másodnapigi tartása után e következő kóralak fejledeze: nagyobb foka a test mérsékének, de nedves bőr, szapora és feszes érverés, nyugtalanság , a kedély világos időközbeni szeszélyének komollyá s tetleges közönyösséggé átváltozása, ólomtalanság, tökéletes étvágy hiány ; — a beteg vizet nem kívánt, de a nyűjtottat mohón lenyelé, nyelés közben korgás hallatszék ; — néha órákig csendesen feküve, sokszor élénk hánykódások által kiilölé nyugtalanságát—; néha egész napon át a telt kérdésekre rendesen felelt, néha pedig