Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

13. szám

( 194 ) havas idő hirtelen szeles és hideggé váló átváltozása támaszta gyakoribb kóreseteket. Némelly egyéneknél eleintén tiszta lobláz, minden helybeli lob nélkül jelent meg, másod, harmad, vagy negyed napra világos tüdőlobos jelenségekkel; vagy úgy mutatkozott, mint epeláz, mellyből hirtelen tüdőlob fejlődött ki, A hőség ritkább esetekben, fárasztó sikeretlen izzadságban, többnyire száraz égető forróságban jelenkezett; és illyenkor az arcz sötét-vörös színe az érintő kezében sütő meleg érzést gerjesztett, A láz és tiidőlobos indulata napról napra növekedett a nyolczadik, kilenczedik, sokszor azon tul is egész a tizennegyedik napig; innen tovább nein tapasztalám; sőt ha a véreresztés és loboltó gyógymódra hamarébb elenyészett is, harmad vagy negyed napra, abban bízni nem [lehetett, mert azon nap éjén , legfölebb az azt követő nap estvéjén új erővel rohaná meg a beteget, megcsalván mind azt, mind orvosát , ki a nyavalya elenyészését reményié. Ritkán tapasztalám a lázroham öregbedését kilenczedik napon túl, -tizennegyedik vagy 13-ik napon; később, ha a tüdő épségében megmaradt, egyszer sem. Mennél fiatalabb volt az egyén, t. i. a 18-ik évtől a 35-ikig : annál több reményt nyújtott a fellábbadáshoz; igen öregeknél, ha aláz enyhült is , újra föléledt, és többnyire tüdőszélhüdéssel, mint rossz kimenetellel végződött. Többi eseteim közül a következőket tartom a kór erőszakossága megismertetésére , legkitűnőbbeknek. 1) Egy fiatal körülbelül 30 éves, fehérbőrű középtermetű különben egésséges özvegy pór asszony, február havában, tetemes lázzal járó kórfolyam által meglepetvén, betegsége harmadik napján fölkeresett. Minekutána égető hősége , nyugtalansága, sebes érverése , nagy főfajdalma , keserű szájíze , olthatlan szomja, és gyomortáji érzékenysége, csórván lázt mutatának epe ki-öniléssel, hánytatót rendeltem; mind az epe kiürítése, mind a test jótékony megrázása okáért. Mellyre, ámbár igen