Bugát Pál - Flór Ferenc: Orvosi Tár, Új folyamat 7. félév, 1-25. sz. (1841)

9. szám

C 141 ) edénytől (vas deferens) egészen elválasztott visszedényekre nyomás észközöltetvén , a nyomatott boréktájnak nemcsak gyuladása , de elhalása sőt felszivatása is hozatik elő. Ezen módot Parisban egyedül Üreseket gyakorolja , Gazért erről más műtőt még szólani sem hallott.— Látott G. azonban egy niás módot, melly Ricordtol származván a kiilön gyakorlatban még inkább látszik divatozni. R. tudniillik jobb kezében fonallal ellátott egyenes varrótűt tartván, baljával a borékon egy ránezot képez, melly a betegesen kitágult visszereket is magában foglalja, most. a tűt a borék melső falán átszúrván, *) azt a tágult edények háta mögött a borék hátsó falán is átvezeti, ekkor a ránezot baljából kiereszti, mi által az edények a fonalra esnek, mire a tűt ugyanazon szűrpontokon , mellyeken keresztül vezette , ismét visszaidézi, csak azon elővigyázattal, hogy a tágult edények az illy módon készült fonalhurokkal körűlkerittessenek

; inost a fonal egyszerű kötés által összeszorittatván, egy fából készült peczkecske fölött köttetik össze, hogy szabadon bocsájtatva, a borék üregébe vissza ne csusszanhasson. Ezen peczek nyomása miatt már kevés napra fájdalmat éreznek a betegek , miért is alája kártyából vagy ólombul készített lemezecskét szokott helyezni. Azonnal lekötés után könnyebbséget éreznek a betegek, néhány nap múlva megcsavarja a peczket R., mi által a lekötés szorosabbá lesz; s ha 14 nap alatt át nem metszetnék a lekötött véredény , ugy a kötést levévén , a beteget még néhány napig fekvő helyzetben tartja. Lobos borék-gyuladásokat G. sohasem látott eredni, s mellyek talán előfordulnának, ólmos vízzel borogaíaasanak. — Velpeau a végtagokon mutatkozó értágulásokat általán fogva következőleg orvosolja: Az ér felett balkezével egy az ér hosszának megfelőle bőrránezot *) t.icvrd legörömcstcbb teszi a lekötést a tököktül távolabb eső ponton , a ha lehet ott, hol a visszeres tágulások kezdődni látszanak.