Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 6. félév, 1-25. sz. (1841)

5. szám

( 79 -) nak, egy résziül, ha magokat szegényeknek kiadó vagyonosabb betegeinktől érdemlett jutalmunkat követeljük, a közönség részérül a botránkozást kikérjük; *) más részrül, pedig a maga helyén (tehát nem aszegényeknél, hanem a vagyonosoknál) tett igazságos követeléseink illendő orvoslását a törvényt kiszolgáltató testtől nem ok nélkül várjuk. A szegényeket ingyen orvosló eszmében hallgatagul (tacite) az lévén kimondva, hogy mit az orvos szegény betegeinél fáradságaiért veszt, azt más oldalrul gazdag betegei pótolják ki, váljon ezen elv következtében az orvos lépvesszején tíz szegény beteg közt talán egy fukarkezű gazdag is megakadván, ha ő ettül kilencz szegény betegei körül tett fáradságai jutalmát követeli a maga tartozásán kiviil, mit mégis az elv szerint egész joggal tehetne , nem fogja-e őtet a gazdag egész erejébiil kinevetni; és átalában nem igazságtalan - elv e az, hogy a szegényért a gazdag fizessen ? váljon összehíván a gazdagosztályt elfogná - e ezen terhet válalni, hogy ő fogja a szegénységet orvosoltatni? en azt hiszem, hogy nem; avagy ha igen, nem mehetne-e tovább a szegénység egy, sőt több lépéssel is , azt mondván , "Uraim gazdagok ! fizessétek meg tehát egy úttal papomat és tanítómat, sőt fizessétek meg értem még adómat is, hogy egyéb bajom ne legyen , mint a számba valót megkeresnem." Nem uraim nekünk a szegénységet efféle eszmék által hova tovább még jobban eltehetetlenítenünk , *) Az onos fáradsága díját törvényesen követelvén, a közönség azonnal megbotránkozik benne, s őtet úton, útfélen haszonkereső, interessatus embernek bélyegzi, holott a közönségnek, jobb volna a szegény, nem másét, hanem tulajdon magáét követelő orvosnak békét adni , nyelve nyilait inkábbá késlekedő haladatlan beteg ellen irányozni.