Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 6. félév, 1-25. sz. (1841)

5. szám

( 75 -) ze alatt meghalt betege sem a'rt annyira, mint a gyógyulatlanul maradott, mert az elő ember maga sorsának legjobb kűrtölője lévén, az orvosnak árt , holott a sirba szállott többe hallatlanná lévén, nem sokára elfelejtetik. Az orvosnak tehát főkép pályája kezdetén fő politikája abban álljon , hogy melly betégség orvoslását felvállalta, azt törik szakad tellyesítse is; mert vannak orvosok, kiknek kevés betegeik haltak meg, és praxisra még sem vergődhettek ; — és vannak mások , kiknek sok betegeik haltak, és mégis tág praxist nyertek, úgy annyira, bogy a legtöbb emberek e résziül, ugy látszik, mintha azt vélnék, hogy a Charon csónakéba csak ezek nem pedig amazok kezei által lökethetnek, és így üdvért, melly helyett gyakran halált njernek, jobbadán csak ezekhöz folyamodnak. — A valoságos szegény betegek meggyógyítása nem igen szokott nagy bizodalmat szerezni, egy bár kezeink közt meghalt gazdag ember ajándékozott bizodalma, nekünk sokszor többet ér száz meggyógyult szegény beteg bizodalmánál. Azért nekiink orvosoknak nem azon kell lennünk, hogy egymás orra elöl a betegeket elvadászszuk, hanem bogy felválalt betegeinket meggyógyítsuk ; melly elvet a ,,medicus /tnu vucatus non compnrelit, közmondás szerint átalánosan fölvévén, úgy hisszük, bogy a praxisbul, minden szaporodásunk ellenére is, minuyájari részesülhetünk. A midőn a közönség rendünk által a szegények 01 vosoltatását ingyen követeli, velünk nagy méltatlanságot követ el; s ezen elv által ránk és létünkre nézve a legnagyobb igazságtalanság követtetvén el, a velünki visszaéléseknek ajtó és kapu egyszerre feltáratnak ; mert a szegénység valamint gazdagság is egymásba átmenő viszonyos eszmék lévén, ki mondja meg, hol végződik a szegénység es hol kezdődik a gazdagság, nem de emígy ezen úton mennyi nequam gazdag rá akad a fizetéstelen ajtóra, az orvosnak egy száraz <!eo gratimt mondván,