Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 6. félév, 1-25. sz. (1841)

5. szám

( 68 -) vélemények meg nem állhatását azonban tökéletesen kivehetjük onnét , mit már fölebb megemlítettem; azt említettem t. i. ottan, hogy a kifelé álló szaruhártya egész a szemhéjhasadék közepéig forditathatik ; ha tehát az említett összeforradás által okoztatott a szemnek rendellenes kifelé fordulása ; ágy a szemtekenek mégis legalább annyira folyvást befelé kellene fordulva lenni , a mennyire csak a beteg akarata által arra forditathatik. A szemnek szükségkép befelé való fordulásra kénytetést kellene mutatni, és kifelé semmikép nem mozdulhatna , mihelyt csak az akarat befolyása az izomtehetségre megszűnik. Miből magátul kitetszik, hogy ez esetben valamelly más erőnek kell munkálnia , melly a szemtekét kifele kényteli, melly erő valóban nem más, mint a most túlságos erőre kapott kíilső egyenes szemizom. De a műtéteinek azon végeredménye, melly az én kancsalomnál megtörtént, t. i. a szemteke ellenkező irányba való ferdiilete, ugyanaz nem különben más esetekben is megtörtént. Dieffenbach átalános átnézetibül könnyen kivehetni, hogy a műtétei ezen utóbajának nála is nem valami rendkívüli esetnek kell lenni. *) Hasonló esetek közt hellyel hellyel könnyű aztán és kényelmes némelly műtőnek (operator) azt mondani, hogy az etVéle történet csak csekélység, mint a magyar mondani szokta , csak csigavér légyen, t i. hogy illy esetben tehát a külső egyenes szemizmot kelljen átmetszeni. Ítéletem szerint azonban mind a műtő, mind a műtöttre nézve egyenlő nagy a kellemetlenség a műtétei reményében megcsalattatni, és egy második műtétei ellenébe nézni. A műtővel különösen az történhetik, hogy a beteg bizodalmát elveszti, főkép akkor, ha az első c) I. Casper's "Wochenschrift uro 27. Berlin d. 4. Juli 1840. — En még többször hivatkozaiidoni Dieffenbach tapasztalásaira, és nyilatkozásaira, mellyek mind ezen értekezésben foglaltatnak.